Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Jelige: zöldike
Kívül belül
Durr!
- mondta a kapu és bevágta magát,
becsukva a remélt mennyek kapuját.
Hess!
- mondta az ajtó,
majd mindent kulcsra zárt,
és eldobta azt, hogy nehogy megtaláld.
Fuss!
- mondta egy hang.
Keress más lakot!
Jobb ha félsz, mert itt
belülről rácsoznak ajtót, ablakot.
Akarom!
Nem érdekel, hogy mit beszéltek,
- mondta az ostoba lélek,
és áttörve kapun, ajtón,
rácsokba kapaszkodva,
kalitka-lakó halvány lidércfény lett.
Jelige: Kívül - belül
Vágyam, Álmom.
Vágyom, hogy közel érezzelek,
Vágyom, hogy sokáig nézhesselek.
Akarom, hogy mindenem tiéd lehessen,
Hogy neked nyíljon a virág, a réteken.
Álmaimban mindened magamnak képzelem,
Azt is, hogy te vagy az én végzetem.
Neked adnám egyetlen életem,
Hogy ne legyen félelmed.
Engedj magadhoz közel,
Szívem gyengéden ölel.
Szerelemért adom,
Életem, s magam.
Szeretlek,
Érzelmek
Egyek.
szip
én.
Jelige: képzeletmezsgye
Állomás
Egy újabb állomás,
s megint a régi.
Álomásóként ásom hát,
a fennkölt ábrándokat.
Látod?
-ahogy esik a hó.
Mintha az ég is sírt volna
angyali akt ez a meztelen
tisztaság. Klárité.
Jelige: evocatio
Kihalt peron
Az állomás üres, kihalt a peron
A peronon ki halt, elvitték elébb
Indulnom kellene – nem ereszt a kép
Köd mászik alá vászon spirálokon
Tán kentaur volt, hisz derék alatt
Takarták a novemberi párák
(Sejtelem csupán amit szemünk átlát)
Meg a rettenetes szelőgép-vonat
A sínen innen félember hevert
Körbevették sakál-bámulók
Esendők, gyengék; mint ő: elmúlók
Az arató halál vasbilincsbe vert
Oszlophoz láncolt, így maradtam én
Magamra, s morbid társaságul
Zúzott bazalt közül kivigyorgó lábujj
A ki-halt peron szürke közepén
Jelige: v.a.lacky
Kívül… belül
Csak csókold a szám
Közben hadd feküdjek melletted nyugtalan
Hadd szívjam be penészes inged illatát
Addig csókold a szám
Mocskos rothadó fogaim közt
Hadd szívjam nyálad át
Hadd karoljam szőrös testedet
Nyald és harapd gerincemet
Hadd nyögjek föl: csak te teheted velem ezt
Érintsd nyelveddel kiszáradt szeméremajkamat
Míg nőket erőszakolnak én fogva tartalak
Csókolj csak továbbNe most undorodj
Míg világ a világ elhullnak szarvasok
S ha hiszel még
Vonj magadhoz mint rákos gyermeket
A világom vagy
És én neked.
Jelige: pacalleves
Rozsdagyár
Vass Vidort a rozsda marja.
„Fogért fogat, szemért szemet!”-
- Bőg, akár a puszták varja
S nagy gödörbe rozsdát temet.
Földben szép szabályos e lik,
Téglatest a kubatúra,
S vasoxiddal vígan telik,
Mint szivaros Kuba túra.
Jelige: Párizsban szép a nyár
Magányos alak az állomáson
Egy ember, akit az ég rég elátkozott
Hátával támasztja a nehéz oszlopot.
A várost a füstköd homályba borítja,
A korlát a lépcsőt magához szorítja.
A vonatra váró agyán épp átsuhan,
Hogy az állomáson oly sok a párhuzam.
Kerítésoszlopok merednek az égnek,
Nincsenek sínpárok, melyek összeérnek.
Jelige: piros tulipán
Gyár a semmi közepén
Túl a senki földjén áll egy gyárépület.
Évek óta tart itt a gyártási szünet.
A falakon belül nincsenek már gépek.
Magas csarnokában nem dolgoznak népek.
Itt szegény emberek keresték az éhbért,
életet, családot áldoztak kis pénzért.
Mennyi sors volt melyet szakadékba sodort,
hányszor fogadta be magába a nyomort!
Jelige: néma rajz
Vízöntő gyermek
Ábrándos öröm
angyalhangja csendül
minden szavadban
mosolyt bontasz
sok-sok színes lufival
színtelen hétköznapokra
felhőket fújsz
egyetlen szempillantásoddal
mikor átölelsz
hozzám szaladsz
belém bújsz
felröpít
az örökkévalóság
hullámvasútja
együtt szállunk
nevetünk
titkos mesénkkel
együtt ébresztjük
Kismamuszt és Nagymamuszt
képzeletünknek
jegyet ad a varázskalauz
utazunk
kacagunk
közösen minden
várat
álmot
meghódítunk
