Jelige: Záray

Beküldte: admin, 2012-12-04 21:44:55 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

A gondviselés

Középkorú férfi szelte búsan a körút forgalmas járdáját. Az emberek folyton változtak körülötte, akár a gondolatok az elméjében. Egyfolytában azon töprengett, hogy mihez kezdhetne, milyen módon válhatna a nagybetűs valakivé. Az eső is eleredt. Lépteit kissé megszaporázta, és mikor elhaladt egy gyönyörű épület mellett, egy pillanatra megtorpant. Elolvasta az üvegen lévő írást, amin ez állt: „New York”. Eszébe jutott, hogy hányszor nézte ezt a kávéházat sóvárogva a villamosról. Úgy döntött, hogy most nem hátrál meg. Még ha ez a hely olyannyira előkelő is a számára. Az ajtóhoz egy idős úrral egyetemben érkezett. Udvariasan ajtót nyitott neki, majd így szólt:
- Jó napot kívánok! Tessék.
A másik a fejével biccentett, majd belépett az épületbe. Észrevéve az utána érkezőn, hogy először lehet ott, és igen el van szontyolodva, úgy döntött megszólítja:
- Látom, magára férne egy jó erős kávé.
- Igen uram, nagyon jól esne – felelte.
- Akkor jöjjön, akire várok úgy is csak később fog megérkezni. Mindig is szerettem a fiatalok társaságában tölteni az időmet. Maguk mindig olyan okosakat tudnak mondani – válaszolta mosolyogva az idős úr. Kabátjukat felakasztották, majd egy üres asztalhoz kísérték őket.
- Elnézést kérek, hiszen még be sem mutatkoztam. A nevem Záray József – monda a fiatalabb férfi, miközben a kezét nyújtotta.
- Örvendek a találkozásnak Záray úr. Engem Kocsis Andrásnak hívnak. Ne haragudjon a kérdésért, de nem rokona véletlenül Záray Márta énekesnőnek?
- De igen - felelte büszkén.
- Na, látja ki gondolta volna, hogy ma délután egy híresség hozzátartozójával fogok kávézni. Meséljen magáról kérem. Mondja, miért van annyira elkeseredve?
- Tudja, nem vagyok könnyű eset, és talán ez nem is egy amolyan kávéházi történet.
- Beszéljen csak, annál kíváncsibbá tett.
- Ahogy óhajtja uram. Ma reggel elmentem egy közvetítőhöz, aki szerzett nekem egy állást Angliában, ahol mosogatóként fogok dolgozni. Mint tudja manapság itthon nem egyszerű munkát találni. A szüleim elhunytak, feleségem és gyerekem pedig nincsen, így tehát nem köt idehaza már semmi. És ön?
- Én jól megvagyok köszönöm. Azonban szomorú leszek, amikor azt kell hallanom, hogy az olyan fiatalok, mint maga is, nem találják a boldogulásukat. Mondja csak, mi az ön polgári foglalkozása? Nem hinném, hogy mosogatni tanult volna egy ilyen udvarias fiatalember. Ne értsen félre, nincs bajom a mosogatókkal, csupán koromból adódóan meglátom az ilyesmit.
- Ami azt illeti magyar és történelem szakos tanárként végeztem pár éve.
Az idős ember láthatóan a plafon díszítését nézte egy rövid ideig, majd ismét a férfire tekintett.
- De nem szeretném önt untatni – mondta kissé kellemetlenül érezve magát József.
- Ha unalmas lenne, amit mond, akkor nem kérdezném, nem gondolja? Kérem, folytassa.
- Elnézést kérek, igaza van. A nagynéném javaslatára döntöttem úgy, hogy külföldre megyek. Az a tervem, hogy némi pénzt gyűjtök, és kitudja, talán az írással próbálkozom.
- Írás, felettébb érdekes.
- Igen. Valahogy mindig is vonzott a dolog. Úgy gondoltam gyerekeket fogok oktatni és a szabadidőmben történeteket alkotok majd, hogy azokból a nagyobbak is tanulhassanak. Még, ha ez nem is egyértelmű a számukra.
-Nézze, maga egy nagyon szimpatikus és udvarias fiatalember. Nagyok kérem ne menjen el az országból.
- Köszönöm, hogy próbája gondomat viselni, de nem maradhatok. Nincs mi itt tartson.
- Hisz már korábban mondtam; maguk fiatalok mindig olyan okosakat tudnak mondani. Akár csak most. Ha nem bántja, én azt mondom önnek, hogy fel van véve.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: xngx

Beküldte: admin, 2012-12-04 21:43:59 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

new york, te kávéház, ahol még sosem

new york, te kávéház… még életemben nem
szívtam itt szivart, nem ittam itt kávét,
de még a legolcsóbb vizes limonádét
sem, túl drága vagy, nem voltam itt sosem,
kimondom mielőtt bárki elmerengne:
nem szeretlek, ez egy antivallomás,
e líra is csak egy kényszerített románc,
kárpótlás, amiért itt esz a fene.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: xlalk

Beküldte: admin, 2012-12-04 21:42:56 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

A kávéim

"Két Caffé Latte-t kérünk!", csengett fiatalos hangja a fülemben. Az ablaknál ültünk, a nap melegében. Lavinaként öntötte a barna cukrot gőzölgő tejeskávéjába, s közben nevetve mesélt Párizsról. Az apró szemcsék szétgurultak az asztalon, miközben én képzeletemben a széles Champs-Élysées-n jártam, elragadtatva a történeteitől. A pincér szúró tekintete vetett véget álmodozásunknak, s újra a pici, budapesti kávéházban találtuk magunkat. A pincér nem szólt, de azért megragadtuk a szalvétákat, s vigyorogva, mint két kamasz, tenyerünkbe söpörgettük a kiszórt cukrot. "Egyszer elmegyek Párizsba. Vele megyek majd el", gondoltam, magamba szívva a kávé édes illatát.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Wasser

Beküldte: admin, 2012-12-04 21:41:48 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Anyja lánya

Mindig ugyan azt rendelte. Még nem tudta, de a mai napon kivételt tesz majd. Kedvenc kávézójában ezen a napon csak páran lézengtek. Amikor belépett, a pincér vidáman köszöntötte, mint egy régi barátot. A kis apróságok fontosak voltak számára. Egy arc, ami sosem változott, egy íz, amely biztonságérzetet nyújtott. Őszes haját mindig kétrét fésülte, meleg barna szeme bizalmat és magabiztosságot árasztott. Bár szegény családból származott, mindig gondosan ügyelt a külsőségekre. Precizitása néha még saját magát is megijesztette.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Villa

Beküldte: admin, 2012-12-04 21:40:41 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Amíg megérkezel

Nem is a kortyokkal, inkább a kiskanál érintésével
Állítom meg az időt.
Az embermassza köröttem, lassan festménnyé alakul
És beszédük mostanra mélységes csönddé hangosult,
Talán még a tálca is némán csörren.

Aztán hirtelen belefagy a képbe az utolsó
Rózsaszín felső is, és csak az apró mozdulatok
A tejhab elszomorító holdfogyatkozása
És az erősödő érzés marad:
Ennyi az élet, két kávézás közötti cselekmény.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: VE88

Beküldte: admin, 2012-12-04 21:39:27 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Lenyeltem

Érzem, ahogy keserű kávém átmossa a torkom.
Asztalok émelygő ragacsától borzadok éppen,
míg hideg ujjaimon számlálom: századik ez már.
Gördülnek lefelé a kimondott mondatok, álmos
gyomromban  forrnak libasorban mind a lenyeltek.
Izmaimat, kávé, ernyeszd egy perc erejéig,
nincsen pumpa, mi enyhíthetne ilyen dugulást már.
Annyira görcsöl bennem minden hátrahagyott szó.
Megmerevedve csak ezt a savanykás ízt veszem észre
elhasználtra rovátkázott arcokra tapadva.
Szétfröcskölve, külön blokkból vizslatjuk a többit,
félénken szemezünk sablonra szabott alakokkal,
rejtve szemünket, mert mindenki olyan zseniális.
Átlátszóra varázsló ködmönkénkben a válasz.
Jó pár tegnappal bélelt puha télikabátunk
szűrt melegét kint hagytuk, amíg idebent vacogunk csak.
Gyűrött újság kávéfoltos lapja helyett
fémszín laptopok engednek tartalmat agyunkba.
Bár színültig üres minden, félünk a hiánytól.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Vandor

Beküldte: admin, 2012-12-04 21:38:16 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Átadás

Egy kulcstartón függött az élete. Nem mintha nem lett volna már rosszabb is: Madridban egyszer egy inggombot kellett átadnia. Egy inggombot! Hiába dolgozott évek óta a szakmában, ez azért még Renée-nek is megdöbbentő volt: hisz átadott már újságba rejtett levelet, chipet, vagy „véletlenül” letett egy karórát, esetleg egy tollat az asztalra, mely a következő percben már nem volt ott. Aktatáskával – a közhiedelemmel ellentétben – nem sok dolga volt, hiszen az utóbbi évtizedek robbanásszerű technikai fejlődésének köszönhetően az adathordozók is egyre kisebbek, majdhogynem láthatatlanok lettek. De a mostani helyszín, egy rangos kávéház, nem éppen a legalkalmasabb hely ahhoz, hogy bármit is átadjon.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: tengerszem

Beküldte: admin, 2012-12-04 21:37:05 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Aranytoll

Sok ok miatt változhat meg az életünk. Terelhet új mederbe egy  esemény, egy utazás, vagy egy találkozás. Nálam másképp kezdődött a változás. Lassan és csendesen, mégis intenzíven. Hatott rám egy hely, egy személy, egy érzés. Ennek köszönhetően lettem író, gondolkodó,és  szerelmes.

Rá gondoltam, miközben az Aranytollba igyekeztem. A nap tejszínű sugarakat vetett a piszkosfekete betonra. Forró szellő mozgatta az ágakat, én pedig szinte rohantam. Nem volt semmi konkrét okom erre, egyszerűen már ott akartam lenni. Sorra tűntek föl- majd el mellettem az emberek, de én csak előre néztem, és szedtem a lábaimat. Kis idő múlva befordultam egy boltíves, fehér épületbe. Megnyugtató, lágy zene szólt, és félhomály uralkodott. Mélyen beszívtam a kávéillatú levegőt, és körülnéztem. Egyedül voltam. Kiválasztottam egy ablak melletti asztalt, leültem, és noteszt vettem elő. Mire a toll is előkerült, már ömlöttek a szavak a gondolataimban. Sebesen írni kezdtem. Nem létezett többé tér és idő. A rímek és a képek vették át a helyüket.  Írtam.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Szuvi

Beküldte: admin, 2012-12-04 21:36:19 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Epigon

Egon belépett A Kávéházba és egy pillanatra megtorpant az ajtóban, hogy magába szívja, ezt az összetéveszthetetlen hangulatot. Egon Író, ezt akár ki is találhattuk, hiszen a Írók azok, akik kávéházba járnak és a bejáratnál kissé megtorpannak, hogy magukba szívják A Kávéház összetéveszthetetlen hangulatát.A pincér ismerősen biccentett neki, ő pedig elindult  Törzsasztala felé. Mondjuk ott éppen ült egy középkorú turistapár, de Egon nem csinált ebből kázust. Ebben a szép Kávéházban igazán minden asztal impozáns. Könyvét az asztalra tette, szerinte hanyagul, szerintem nem szükséges itt jelzőt használni. Barna, csatos táskájából elővett egy okkerszín füzetet, kinyitotta, és a fehér lapra meredt. Nem, használt laptopot, persze, hogy nem. A folyóírással ugyanis szónyi egységben hömpölyögnek ki lelke mélyéről a szép gondolatok, míg a gépben csak a betűk staccato-ja kopog reménytelenül, mintegy meztelenre vetkőztetve, atomjaira bontva még a legszebb szavakat is, mint mondjuk a pillangó, vagy a szív. Kis gondterhelt sóhajjal munkához látott: „Egon belépett A Kávéházba és egy pillanatra megtorpant az ajtóban, hogy,  magába szívja, ezt az összetéveszthetetlen hangulatot. A pincér ismerősen biccentett neki, ő pedig elindult törzsasztala felé. Könyvét hanyagul az asztalra tette. Barna, csatos táskájából elővett egy  okkerszín füzetet, kinyitotta, és a fehér lapra meredt. Rágyújtott.” Ajjaj, Egon, ebből baj lesz! Vajon most te is rágyújtasz? Hisz úgy szokás az, hogy izgathassa a szívet negyven cigaretta! És te, Egon írta Egon, neked szabad? Nagyon méltatlan lenne mindkettőtök számára kimenni a hűvöskés őszi estébe, a sarkon topogva eltolni egy blázt, nem? És, ha épp akkor jön az ihletett félmondat, melynek tovatűnő légballonjának végén lógó hetyke kis madzagot nem sikerül a magasba szökkenve elérni? Egon, menj be szépen a szemetelve hulló esőről és szívogasd az e-cigidet. Vagy tudod mit, Egon? Visszaírlak egy kicsit, mondjuk tavalyra. Vagy húsz évvel ezelőttre.  Legyen száz.  Az jól fog neked állni. Sőt, egy csomó zavaró körülmény megszűnik a számodra. Mintegy hazaérsz, Egon. Sokkal szimpatikusabb leszel a kedves olvasó szemében, ha régi vagy.  És akkor a te Egonod, Egon, lehetne még régebbi Egon. Régen az emberek nem csináltak olyan csúnya dolgokat: nem csatlakoztak Wi-fi hálózathoz, nem satnyították a nyelvet SMS-ekkel, nem szennyezték a környezetüket kidobott Barbie-lábakkal és nem is szellentettek. Legalábbis papíron soha. Szóval ott a helyed kedves Egon. Ne foglald a helyet a turisták elől, légyszíves. A polcra tettelek kedves Egon. Ha szerencséd van írok neked egy szép TBC-t, és nem lőlek tömegsírba. Ha pedig fel akarsz támadni kedves Egon, slattyogj szépen egy romkocsmába, ott akad még törvényhatárt sértő nejlon-terasz, ahol rágyújthatsz szépen. És különben is szokj le Egon, mert, mint láttad teljesen tönkretetted az ívet ezzel a hülye szokásoddal.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: sündörgő

Beküldte: admin, 2012-12-04 21:34:38 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Kávéházi történet

2008. április 4.

Kedves Naplóm!

Hol is kezdjem… Talán ott kéne, hogy miért is kezdek naplót írni. Ennek több oka van. Az első, hogy kiadjam magamból, ami nyomaszt, bánt, és talán ettől egy kicsit megkönnyebbülök. A másik, hogy úgy érezzem, nem vagyok egyedül, valaki meghallgat. Valakinek fontos vagyok. De nem is az ok a lényeg, ezért inkább belevágok.

Megint eltelt egy év, de még mindig olyan, mintha csak ma történt volna. Ha rá gondolok, összeszorul a szívem, szédülök, és nem tudom abbahagyni a sírást. Legszívesebben meghalnék, csak hogy végre elmúljanak ezek az érzések. Őszinte leszek, belefáradtam a fájdalomba.

0 comments | A teljes bejegyzés