Pályázatok » Versképek » Jelige: mango
két lámpaoszlop között
fakad a magány
magamon belül maradtam kívül
magamtól űzött nem kívánt idegen
s vonyítottam a kerítésen túlról
vágytam feküdni a megszokott helyen
mások fogyasztják felőlem a napot
más feje kapja a simogatást
szűkülve állok a lámpafény alatt
hogyan lesz eztán a folytatás?
magamon belül magamon kívül
egyszerre kint és bent vagyok
ragasszatok össze könyörgöm végre
mert e kétszínűségbe belerokkanok
jött és ment
csak átlátszó látogatás volt az egész
víg dalt hozott és szép hosszú nyarat
s ősszel álommá vált ez a szép kerek rész
várakoztunk csendben
kezem kezed fogta
megmerítkeztünk a csend kapuján
és most újra megszeppenten állok
újra legyőzött a kollektív magány
másnapra öklendezte fel
s nem volt már sem ember -sem holt sem élő-
sem fa sem fű sem kerti csalit
úgy vetette ki magából a föld
ahogy a gennyet
a tőle szabadulni kívánó rothadó húsdarab
s terjedt csak terjedt
s szép lassan többé vált mint ami
s uralni kezdte az egész óceánt