Jelige: Párizsban szép a nyár

Beküldte: admin, 2014-05-19 22:41:01  | Címkék: p

Magányos alak az állomáson

Egy ember, akit az ég rég elátkozott
Hátával támasztja a nehéz oszlopot.
A várost a füstköd homályba borítja,
A korlát a lépcsőt magához szorítja.

A vonatra váró agyán épp átsuhan,
Hogy az állomáson oly sok a párhuzam.
Kerítésoszlopok merednek az égnek,
Nincsenek sínpárok, melyek összeérnek.

A lámpák sorfalat állnak az utasnak,
Éjszaka fényükkel irányt is mutatnak.
A kuka csendesen bámulja a peront,
Mely mellé a mozdony majd mérgesen beront.

Amíg az emberek új utakra kelnek,
A tárgyak maradnak. Itt lecövekelnek.
A magányos alak sem megy ma sehova.
Akit a vonattal vár, nem jön meg soha