Pályázatok » Versképek » Jelige: képzeletmezsgye
Egy újabb állomás,
s megint a régi.
Álomásóként ásom hát,
a fennkölt ábrándokat.
Látod?
-ahogy esik a hó.
Mintha az ég is sírt volna
angyali akt ez a meztelen
tisztaság. Klárité.
Újabb állomás,
újra a peronon.
Az a hely...
Az a Balaton volt.
Nyáron még síkitottunk
idegenekkel játszottunk...
-lesz még nyár!
kérlek,űvöltsed!
Űvöltsed,ez a táj
nékem túl csendes
Chopin noktürnjei
valának fülemben.
patyoalttiszta,hófehér
csecsemőmagzat,valami eredeti
és valami végső!
vakít már,vakít a fény
és emlékeztet a szent Napra
de ez most más,ez most más
suttogd halkan:
"elindulunk,elindulunk,
új állomás vár ma ránk,
lesz még tavasz,lesz még nyár.
Kedvesem, várj a peronon tovább rám.'
Mama,egy bácsi énekelte
egy bácsi énekelte nekem anno,
hogy ami kint az van bent
s hogy a kettő között szoros az összefüggés
mégis bennem nagy a a kavarc
Mint mindig-
most is minden sötét
csak pár álom fénylik
smaragd fényben lila pántlikában
Kívül - belül átjár egy érzés
motozgat és kibélel
mintha az élet cső lenne
becsukom a szemem,foltok mindenütt
Mama, egy bácsi énekelt ott legbelül.