A Versképek irodalmi pályázatra benyújtott alkotások.
Pályázatok » Versképek
Négy perc alatt halt ki az állomás:
hol az előbb százan voltak, nincs más,
mint egy piros kabátos, vékony lány
lehajtott fejjel ülve a peron padján.
Sós, ragadós a szél csípte arca,
s festékes könnye gördül a két ajakra
- azokra az édes nem rég csókoltakra.
Négy perc alatt halt ki az állomás.
Csend győzte le a szörnyű zsibongást:
a mozdonyt, a füttyszót, a bemondót,
bőröndkereket, csapkodást, búcsúszót.
Üres lett, mint a lányka lelke,
kit most hagyott ott a szerelme
hónapokra, évekre, vagy egy életre!?