Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Bejegyzések a következő címkével: 'ü'
Jelige: harmincegy
Kívül-belül
Nálad hányszor dörömböltem
Hogy megmutasd, mi őrzöl benn
S hányszor nem nyitottál ajtót
Elbújtál a kinti zajtól
Bent te s a csend, mit úgy féltesz
Kint én és mi senkivé tesz
A távolság, karod helyett
Csak az ölel, nem adsz helyet
Jelige: rosa luxemburg_2
kb
Wahorn András: Kívül – belül című képe alapján
Ffibeteg, akinél felvételkor jobb oldali hemiplegiát, a kommunikáció teljes
Hiányát, fájdalomingerre való bólintást észleltünk
Beteget hozzátartozók szállították ambulanciánkra.
Két-három napja szédül, lelassult, beszéde elkent,
Beszédet nem hallja rendesen.
A hétvégén két alkalommal elesett. Fejét sérülés
Nem érte. Alkoholt rendszeresen fogyaszt.
A betegtől érdemben dementálódás miatt informatio
Nem nyerhető.
Ujjai erőteljesen nicotinosak.
Térben-időben dezorientált.
Gyógyszerérzékenység: nem ismert.
Hypertoniás, gyomorműtét, kéztörés miatti műtét,
Dohányos, traumás észlelés.
Az idegosztályon vizsgálva:
Érdemi anamnézis a betegtől nem nyerhető.
Jelige: poproad
Kívül-belül
/Wahorn András: Kívül-belül/
amikor megérkezett az első csodakapszula,
még gyanakodva méregette minden tekintet.
bár kétezerre megjövendölve lett, csak az fura,
olyan szivarforma ez, amit bárki leinthet.
ráadásul egy nyugdíjas benzinkutas tart ott
kiselőadást - mint átképzett életmenedzser -
ahol tegnap reggel még borravalóért hajtott,
s elhinti, kinek ez nem igénye, nem ember.
Jelige: End
Üzemen kívül
Elhagyott az üzem,
Vajon mit is üzen.
Hol régen a gazdaság dübörgött,
Ma csak csönd van, az idő rég eltűzött.
Ez a világ a munkába űz,
Mégsem ég itt többet a tűz.
Miért hagyták vajon veszni,
Kedvem lenne megkérdezni.
Talán nem volt elég modern,
Mert a kép most úgymond western.
Kép, piros, sárga szemetet fúj szét a szél,
Az épület sorsának beköszöntött a tél.
Elhagyott konténerek hevernek szerteszét,
Akármit is teszek, itt már nem segít a gyászbeszéd.
Kialudtak a fények, megmarad a sötét,
Nem fűti már gőz a gyárnak semelyik csövét,
Szép lassan megeszik a férgek,
Nem zúgnak benne többé a gépek,
S nem füstöl többé a kémény,
Itt hagyták rohadni békén.
Jelige: Erdély
Kívül és belül
Mit is mondhatnék, hiszen a szó már nem elég
Csak egy fürge gondolat, süvítve szeli az árkokat
Csak egy egyszerű érzés, szívedbe égeti énekét
Csak a folyók csendje, csobogva zuhog a füledbe
Csak a fenyvesek zöld lelke, zihálva fújtat a végtelenbe
Hogyan mondhatnám el Neked, mi lenne elég,
Mi lehetne elég szép, hogy elénekelje Neked énekét
Mit mondhatnék annál többet, mit a vér szava kimondott már rég
Mely lerombol minden várat, feldúlja a pusztákat
Felgyújtja az örök lángot, hogy vörös fénnyel lobogja ki az
igazságot.
Jelige: Berta
Kívül - belül
Hullik a hópihe még,
hullik a hópihe rád,
tükröket csillog eléd.
Szikrázó koldus karát
hidegen sóhajt feléd,
megsimogatja a szád,
csöndesen olvad beléd,
szempilla sátoron át.
Jelige:abrakadabra
Elhagyott üzem
Nézem a képet , szomorúságot érzek,
szinte rám üvölt, a benti, süket csend.
Áll még az épület, de gazdátlan-sivár,
nem vidítja életzaj, soha már.
Mementó, emlék, lencsevégre kapva,
ha jól fülelek, csak előbújnak azok,
a rosszcsont, kacagó napok, mikor
az ember életet vitt be, és az üzem,
életet adott.
Jelige: Avis
Egy elhagyott gyárépülethez
Rád írhatok.
A váltakozva tűnő napszakok
között megdermedt, porló állapot
maradtál.
Rád komponálhatok
egy bánatos kis dallamot.
Történetet.
Ha rám hagyod
homályos ablakod
törött üvegcserép-zenéjét
cserébe.
Magányod porló rakterébe lépve
mesélhetek,
ha hallgatod.
Ha átadod
lecsorgó éjszakád és nappalod
naponta újrafestett, régi képét.
Rajzolhatok
sovány és korgó gépeket,
ha elhagyott, kifosztott gyomrod mélyén lépkedek.
Terítsd körém
pókhálóként szétmálló, nagy tered.
Terítsd körém
a csöndedet, ha hallgatok.
Zenélhetek neked.
Rád írhatok.
Jelige: Kókusz
Az elhagyott üzem néma kiáltása
Lila ködképekkel vegyülve
hunyt szemem könnyel tele.
Mi lehet ez? Figyelmeztetés?
Transzcendens intő jelek?
X-aktás titkok lappanganak
a megoldások helyett…
Testem távoli zugaiból
kilüktetnek az erek.
Fekete foltok keringenek
lelkem sikolya felett.
Jelige: LUCERNA
Mondd
„Mondd, mit érlel annak a sorsa…” / József Attila /
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
Akinek nem jut munkahely,
Kinek arcán nem csillan remény,
Ki küszködve, gondok között él.
Vállalna munkát – mindenfélét,
Nincs soha sehol szabad hely,
Fehér már minden haja szála,
Nem veszi észre maga sem.
