Pályázatok » Versképek » Jelige: harmincegy
Nálad hányszor dörömböltem
Hogy megmutasd, mi őrzöl benn
S hányszor nem nyitottál ajtót
Elbújtál a kinti zajtól
Bent te s a csend, mit úgy féltesz
Kint én és mi senkivé tesz
A távolság, karod helyett
Csak az ölel, nem adsz helyet
Miért nem engedtél be soha
Mindened lehettem volna
Asszony, gyermek, préda, angyal
Ki megtör, s ki megvigasztal
Így maradtam égő ninccsel
Fél kezemmel a kilincsen
Soha nem engedő zárral
Ajtón túli némasággal
Dörömbölnék ma is kérve
Eressz be a hűs szentélybe
Lelnék menedékre nálad
De a karom egyre fárad
A kopogás mind csak halkul
Kilincs helyett légbe markol
Kezem, s végleg szívemre ül
A bomlasztó kívül-belül