Pályázatok » Versképek » Jelige: Erdély
Mit is mondhatnék, hiszen a szó már nem elég
Csak egy fürge gondolat, süvítve szeli az árkokat
Csak egy egyszerű érzés, szívedbe égeti énekét
Csak a folyók csendje, csobogva zuhog a füledbe
Csak a fenyvesek zöld lelke, zihálva fújtat a végtelenbe
Hogyan mondhatnám el Neked, mi lenne elég,
Mi lehetne elég szép, hogy elénekelje Neked énekét
Mit mondhatnék annál többet, mit a vér szava kimondott már rég
Mely lerombol minden várat, feldúlja a pusztákat
Felgyújtja az örök lángot, hogy vörös fénnyel lobogja ki az
igazságot.
Kiírja fenn az égre, lenn pedig a belső mélybe
Tűzlángnak perzselő melegével, a víz szétfolyó erejével
A fenyvesek harsány hangjával
Hogy örökre, örökre és azon túl is tovább
A végtelen nyolcas karikáin át, kívül és belül is egyaránt.