Jelige: LUCERNA

Beküldte: admin, 2014-06-07 00:41:00  | Címkék: ,

Mondd

„Mondd, mit érlel annak a  sorsa…”   / József Attila /


Mondd, mit érlel annak a sorsa,
Akinek nem jut munkahely,
Kinek arcán nem csillan remény,
Ki küszködve, gondok között él.

           Vállalna munkát – mindenfélét,
           Nincs soha sehol szabad hely,
           Fehér már minden haja szála,
           Nem veszi észre maga sem.

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
Ki tudós, gyógyít vagy tanít,
Földeken, gyárban, bányákban
Dolgozott erején felül.

           Bezártak iskolát, kórházat,
           Felszámoltak bányát, gyárat,
           Helyükön csodás luxusszállók,
           Bankok, plázák, biztosítók.

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
Kinek több diplomája van.
Könyvek felett éveket görnyedt,
Tudása haszontalan lett.

           Képzésekre jár évek óta,
           Túlképzett lett szegény már rég,
           Állása így sem kerül soha,
           Tengeti csupán életét.

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
Ki külföldre fut a pénz után.
Távol a teste, itthon a lelke,
Aggódás, remény csupán élete.

           A távolba követi családja,
           Gyermeke kint nevelkedik,
           Mindent, mi ideköti őket,
           Agyuk törli, elfelejtődik.

-2-

 

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
Ki számlát számlára halmoz,
Közműveknek, banknak adósa,
S egyre csak nő, nő hátraléka.

           Illeték, áfa, adó, kamat
           Keseríti életét,
           Villanyát kikapcsolták régen,
           Háza már árverés alatt.

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
Ki lakásában hal fagyhalált,
Ki kukákból lopkod ételt,
Lomtalanításkor bútort, cipőt, ruhát.

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
Ki ifjú, bízik és remél,
Állása, lakás, család nincsen,
Szülei nyugdíjából él.

           Gyorsan szállnak az évek,
           Az ifjú mára középkorú.
           Állás, lakás, család még nincs,
           De már remény, egészség sincs.

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
Ki romokból épített hazát,
Ki végigdolgozta életét, remélt,
S mára elvesztette mindenét.

Mondd! Mit érlel sorsom, sorsod?
Mondd! Mit érlel sorsunk? Mondd!