Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Bejegyzések a következő címkével: 's'
Jelige: 6unoka
Állomás
A szürke árnyai
ordítják a magányt.
A ködfátyol ölében
borongva, társtalan
áll a férfi, a lány.
Pár lépés csupán
mit tenni kéne,
de félnek. Kellenének?
A csöndmasszán áthallik
a vonat zakatolás.
Bátortalan pillantás,
röpke szemvillanás
a gyűrött alak felé.
Tétova mozdulat törik
meg a konok hát görbületén.
Sikolt a fék, lassan
gördül a szerelvény
az állomás elé.
Jelige: Csizma
Füstcsík
Csizmám bélésébe szivárgott szürke latyakban
görbítem be az ujjaimat. Szorosan tapad össze
mind. Ahogy éhes sas pontos karma a zsákmányt,
tegnapom elpazarolt melegét csizmámba szorítom.
Minden sáros, szürke, fehér, és barna, fakul, csak
egy múlt századi képeslap, a színét lehalászták,
arcom halvány gondolat. Árnyék. Ráfagy a képre.
Korlátok cikk-cakkja emel keretet körülöttem.
Jelige: poproad2
Képzavar
/Dobó Bianka: Állomás/
a vasútállomás makettje papírból
volt az első karácsonyi ajándékom
amire vissza tudok emlékezni
minden évben jézuska hozott valamit
hozzá, tavalyelőtt hidat, tavaly sorompót
idén vonatot kérek, de síneket nem
szeretnék, mert ahhoz kell menetrend
hangosbemondó, óra
majd megkérem, legyen ő kalauz
én meg az utas és érvényesítse a jegyemet
vissza, de ne engedje soha többé
azt a szerelvényt befutni sötét alagútba
Jelige: Kodfatyol
Állomás
A köd fátyolán túl a város dereng.
Oda hívlak magamhoz, ha itt kiszállsz.
Fimon vonalak szemzugainkban,
Mosolyogj. Hó fedi el a lábak nyomát.
Még várok a másik peronon.
Valakin áttűz a reggeli fény.
Kontúrja közt halvány kegyelem.
Végigfut a tekintet a korlát bordaívén.
Jelige: 4perces
Négy perc
Négy perc alatt halt ki az állomás:
hol az előbb százan voltak, nincs más,
mint egy piros kabátos, vékony lány
lehajtott fejjel ülve a peron padján.
Sós, ragadós a szél csípte arca,
s festékes könnye gördül a két ajakra
- azokra az édes nem rég csókoltakra.
Négy perc alatt halt ki az állomás.
Csend győzte le a szörnyű zsibongást:
a mozdonyt, a füttyszót, a bemondót,
bőröndkereket, csapkodást, búcsúszót.
Üres lett, mint a lányka lelke,
kit most hagyott ott a szerelme
hónapokra, évekre, vagy egy életre!?
Jelige: harminckettő
Amikor nem jöttél
Nem jár már itt vonat
Csak a hó meg a szél
Megkövült pillanat
Amikor nem jöttél
Ott ültem egy padon
Arcom a szívemen
Majdnem-könny, nem hagyom
Csak folyna szüntelen
Jelige: agnka
Romlás
Hogyha itt vagy, én hol vagyok?
Meddig kell várnom, amíg a hóba
öntött olcsó kávé beborítja az eget?
Belebuknak a percek a semmibe -
máskor sosem késtél ennyit.
Nem kellett itt állnom, a szmog
és a hideg nem marta a torkom
és a szememet sem égette a könny.
Leheletem dermedten hull a lábaim elé.
A szürke rám borul és a hó is
csupa mocsok.
Nem bírt el a sárral és a fémekkel,
amik úgy verik le magukról, ahogy
te is engem az ősszel.
Itt állok, ahol hagytál.
Várok a vonatra, ami akkor is jött,
hozott és vitt vagy vitt és hozott -
nem emlékszem a sorrendre -
annyiszor utaztunk együtt,
olyan sokáig, szezonban, teli
peronok mellett
sohasem voltunk egyedül.
Jelige: meditatív
Lapfehér
Akár magányos ember ősi módon,
a hegytetőn, a tengerparton, áll
vagy ül, magába mélyed, elnyom ólom-
sötét reménytelenséget, odáz
nyomort, szorongató tudattalant, hisz
nem inge, nem veszi magára más
baját – a város épp ekként feladni
tanít, magához hasonít. Aláz
Jelige: cseresznyevirágzás
Állomás
a kiüresedett állomáson ülök és még így is
peregnek a peregni tiltott percek
vagy pergésnek alig akarni indulók
s most mikor már eléggé hozzászoktam
a nemszabadhoz – ugyebár –
megérkezett
és én egyedül szálltam fel
az újdonsült szabadságommal együtt
és egyedül vágtam neki mint a szegény ember
legkisebb fia a mesékben
most is mint mindig
egyedül
tudod nem létezik mással-
hangzó sem magán-
hangzó ezen a visszapillantó tükrön
egyensúlyozó néma szabadságban
ahol az ajtócsukódás sem fajtalankodik
hogy ócska nyikorgásával bemocskolja ezt
se cipőm talpa mikor a vinilin padlóra csókot nyom
s az ülés ha közé s hátam közé tapad a csikorgni vágyó levegő
nem létezik megtartó erő
csak egy rossz mozdulat s a gázpedál betöri
a valószerűtlenség által komponált csendet
figyeld csúnyább lesz mint egy irodaház
felrobbantása ahol ki tudja
mekkora decibellel zörögnek be először az ablakok
és süketítenek meg tömegeket
vagy legalábbis engem
amint elindul beleragadok örökre abba
a nyomorék csendbe
ahol szabadnak érezhettem volna magam
Jelige: hovatovább
Színvak
Dobó Bianka: Állomás c. képéhez
Persze ezt is szépiában,
szépen programozható nosztalgiában látod,
s ott nem messze – tőled egy kicsit balra –
feléd fordul az az ismerős barna,
s a többi színeket, mint szabad akaratot a karma,
akár egy potmétert, szürkéig lehúzza,
s te ott maradsz egyformán, magaddal szériában,
és megsokasodva sietsz oda, ahol a tovább van.
