Jelige: Csizma

Beküldte: admin, 2014-06-09 19:44:58  | Címkék: cs, állomás

Füstcsík

Csizmám bélésébe szivárgott szürke latyakban
görbítem be az ujjaimat. Szorosan tapad össze
mind. Ahogy éhes sas pontos karma a zsákmányt,
tegnapom elpazarolt melegét csizmámba szorítom.

Minden sáros, szürke, fehér, és barna, fakul, csak
egy múlt századi képeslap, a színét lehalászták,
arcom halvány  gondolat. Árnyék. Ráfagy a képre.
Korlátok cikk-cakkja emel keretet körülöttem.

Harminc lépés, lábnyomok álmos rendje.  A szemhéj
súlyos, az agy figyel és vár, ez sem tarthat örökké.
Reszket a száj, a beton, harminc lépés, a peron fogy.
Vaskorlátokat üldöz a szél, sosem érem el újra.

Nézem, hogy jobbról vagy balról, jönnie kell, hát
jönni fog, ólmos a szemhéj, tudja, ha vége van, alszik.
És a vonat jön, majd füstcsíkkal fut ki a képből,
rajta az egyszervolt színész, aki új szerepet vár.