Pályázatok » Versképek » Jelige: 285
Monoton vonatom zakatol, zakatol,
Porosan, koszosan rohan valahol.
Embertömeg szorong végig a folyosón,
Monoton vonatom zakatol valahol.
Állomások jönnek – új és új arcok,
Zajosak, hangosak, reményteli sorsok.
Indulnak, érkeznek, élettel telten,
Mintha örök nyár lenne az emberi szívekben.
Évekkel később monoton vonatom
Koszosan, porosan zakatol valahol.
Üres kupék sora rohan a semmibe,
Néhány céltalan lélek benne – mindössze.
Állomások jönnek – felszálló egy sem,
Nem indul, nem érkezik egyetlen utas sem.
Az állomás üres, a táj élettelen,
Mintha örök tél lenne az emberi szívekben.