Hirdetés
Pályázatok » Kálnoky László 100
Bejegyzések a következő címkével: 's'
Jelige: Szerettelek
Szeretlek…szerettelek
„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
álmok, amikért érdemes volt
minden reggel robotba dőlni?
A semmiért egészen megsemmisülni?
Jelige: SZAKRAMENTUM
ELMÉLKEDÉS EGY NOVELLÁBAN
„Hová lettek a családi ereklyék”[1], fogalmazódott meg bennem a kérdés, egy ugyanilyen című újságcikk láttán, éppen akkor, amikor vasárnapi ebédem elfogyasztásához készülődtem. Az asztal már megterítve várta az ilyenkor általam elfogyasztott szokásos étkeket, és azon finomságokat is, amellyel vendégem számára akartam kedveskedni. Mi tagadás, ritkaság számba megy nálam, hogy én várok valakit, inkább én szoktam másokhoz menni, és többnyire váratlanul, de aznap így történt. Én pedig ennek tudatában készültem a momentumra, amikor is vendégemmel egy hangulatos üveg bor társaságában nyugodtan megadjuk azt, ami a testet megilleti, hogy majd ezek után kellemes lelkiállapotban megvitathassuk ügyes-bajos dolgainkat, példának okáért azt, hogy mi legyen a sorsa az utca emberének. És valóban, egy kis idő elteltével kitárultak évezredes kapum szárnyai, és ott állt annak a személye, akit én sohase láthattam, pedig az élet forgatagában sohasem kerültük még eddig el egymást.
Jelige: Csontbillentyűk
Csontbillentyűk
„Hová lettek a családi ereklyék”[1] Nagymama kötőtűje, ami az ünnep szimbóluma volt, mert mindig csak ünnepnapokon került elő. Nagypapa sétapálcája a híres, sokat emlegetett sérüléssel, melyet akkor szerzett, midőn megállította azt a bizonyos lovashintót a megvadult lovakkal. John az ablak előtt állt és bámult kifelé az őszi, napsütötte utcára. Hogy kiürült ez a nagy ház! Milyen őrjítő ez a csönd, ami körülfonja mint a sűrű méz, mely hiába édeskés, mégsem tud a belehullott légy kimászni belőle és végül belepusztul. Fullasztó csend és szívbemarkoló őszi napfény.
Jelige: Csillagpor
A szív alá
„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
a földbe ásva, falba rejtve, éjjel
a pincemély sötétben botladozva,
baráti kézbe adva, testmelegbe,
a szív alá, kabátba varrva, mint
örökség súlya, vád az ellen, hogy élsz,
és véded önmagad, szépanyádat, szép-
apádat, felmenőket, és megannyi
festett és rajzolt képet, csillárt, könyvet,
Pázmányt és bibliát, a csöndet, kertben
a felszökő kutat és szobrot, csíkos
tapétát, fürdőt, kádat, templomot, és
a nyelved, hogy a nincs sem öl meg, mert a
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
Jelige: Zsuzska
Illanó múlt
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]?
Megbarnult képek, őrzik a szépet,
csúnyák és vének, mégis emlékek.
Szemek, melyekben kihunyt a meleg fény.
Jelige: Elveszett tárgyak írnoka
Ártatlan tárgyak
„Hová lettek a családi ereklyék”[1], a kifakult művirágok, a twisztpulóver, a rokokós nappali, a rozsdás hordó, nagypapa nagyítós tükre?
Jelige: puree
A gyűrű
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]? - Már a harmadik boltból jön kifelé, a munkahelyéről is el kellett kéredzkednie, a kislány nem hagyja békén már hetek óta, a lábát lejárja azokért a fránya gyertyatartókért. Pedig nekik is volt, emlékszik rá, megvolt régen, a nagyanyjától örökölt holmik között, abban a fonott kosárban, amiben a régi dolgokat mindig költöztette, egyik lakásból a másikba, ott volt a két, magas szárú asztali gyertyatartó is, jól becsomagolva egy kendőben, de az utolsó költözésnél valahogy eltűnt a kosár, és benne az a néhány apróság. Akkor nem is tulajdonított nagy fontosságot neki, hiszen csak pár darab kütyü volt benne, egy-két régi újság, meg a nagypapa faliórája, amit úgysem raktak fel a falra, egyik lakásban sem, több is veszett mohácsnál, gondolta. De mostanában a kislány elkezdte kérdezni, keresni ezeket a régi dolgokat. Nem is érti. Hiszen nem gyújtottak otthon gyertyát soha. Mióta ebbe a házba beköltöztek, valahogy olyan más lett a kisgyerek! Vagy csak az iskola teszi, ahová beíratta? Ott van gyertyagyújtás, minden pénteken délután, lehet, hogy az elevenítette fel benne a vágyakat, hiszen emlékei nem is lehetnek. Azt is furcsállja, hogy Sári egyáltalán emlékszik arra a két vasdarabra. Ő ugyan sose mondta neki, hogy azok mire valók! Egy szó, mint száz a kislány a hétvégén addig nyúzta, míg meg nem ígérte neki, hogy péntekre vesz gyertyatartókat otthonra is.
Jelige: franny
Nem tűnik fel?
- „Hová lettek a családi ereklyék”[1]? Anyaaa, nem mondod, hogy mindent kidobtál?
- Nem mindent… Ami értékes volt, azokat apránként eladogattam. Szerinted mégis miből fizettem a két lakásfelújítást, az egyetemeiteket, az albérleteiteket és nem mellesleg a számlákat meg a kaját?
- Nem tudom. Nem mondtad, hogy abból, én meg nem gondoltam bele… Akkor nem is kellett volna az a lakás. Vagy legalábbis jó lett volna úgy lepukkanva, és felújítottam volna apránként…
Jelige: Mirjam
Keresem
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Keresem Weisz Györgyöt. Magas, jóképű, elegáns fiatalember. Akár az apám is lehetne, ha már ő adta a nevét nekem. Nem is adta, az anyám közvetítette. Magához vette, őrizte, aztán amikor eljött az ideje, nekem juttatta azt. Mintha jussom lett volna rá.
Jelige: juno1127
Üveghegyen innen és túl
- „Hová lettek a családi ereklyék”[1] innen? Nincs még kész a kávé?
- Ja, a gömbök? Vagy nagyi mindenes doboza?
- A doboz. Régebben itt volt ezeknek a cipőknek a helyén.
- Azt a mindenit, te aztán tényleg rég jártál errefelé. Még amikor kiderült, hogy újra babát várok, megkértem Jancsit, hogy vigye fel az egészet a padlásra. Kérsz a tiedbe tejet vagy mézet?
- Egy kis méz jöhet, köszi.
- Parancsoljon, hölgyem. A padlás után már nem igazán lesz hova feljebb vinnünk mi?
- Jó ez a kávé. Robi is így csinálja pont.
- Ezt a mosolyt, ajjajaj. Valaki itt igazán nagy bajba keveredett, úgy látom. Mikor hozod el bemutatni nekünk?
- Holnaphoz egy hétre repül ő is haza. Valamelyik nap átjöhetnétek inkább ti ebédre, ha már itthon lesz. Ahogy itt most beindult a május, ha szerencsénk van, akár piknikezhetünk is simán. Egyébként meg... ha arról van szó, a tetőre végül is még mindig kivihetitek azt a szegény dobozt.
- Ne már, most komolyan, nem őrizgethetünk örökké egy doboznyi hímzést, előző századbeli vonatjegyet, tükörszilánkot meg utazós kristálycukortasakot. Mielőtt Jancsi felvitte, átnézegettem az egészet, és még ilyenek is vannak benne, hogy például egy kis zacskó virágföld. Sok dologról egyáltalán azt sem tudom, nagyi minek tehette el.
- Végül is valamelyik generációnak úgyis el kell szánni magát erre. Ha nagyon akarod, mi tologathatjuk még egy darabig, de a srácok már biztos nem fogják. Érték nincs benne semmi, ugye?
- A porcelán egy részével talán megpróbálkozhatnánk egy antikváriumban, de hát tudod hogy megy ez mostanában. Szóval igen, érték nem igazán van benne semmi.
