Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: Szerettelek
„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
álmok, amikért érdemes volt
minden reggel robotba dőlni?
A semmiért egészen megsemmisülni?
Remegő kézzel írott sorok
és értelmetlen, szerelmes gondolatok
Polcon nyugszik a múlt reménye,
amit álmomban hozzád fűztem.
Mancsos szemüvegen keresztül
tisztábban látom tökéletes arcod
és már világos, hogy nélküled
jobb vagyok!
Az ébresztő óra felbőszülve
ébredt ma hajnalban,
ricsajára felriadt a küszöbön
alvó kutya!
Bolháit bundájából finoman kirázta
és kedvesen megnyalogatta a kezem, én
Papír fölé görnyedve keresem a választ:
Hová tűnt szerelmünk ereklyéje?
Elaludt a gyertyaláng és nincs már
halk zeneszó,a szél sem susog oly
szerelmesen csak a nap rideg pillantásai
maradtak nekem!
és a gyermek, amit hazug kötelék
húzott világra és álarc mögé bújva
kiáltom minden hazugnak:
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán