Jelige: mobiltalan

Beküldte: admin, 2011-04-03 07:40:12  | Címkék: m

Levél

Lámpaoltogató. Fél tizenkettő. Körjárat. Ági egy hónapja kapta meg az állást. Nem erre számított, amikor felvették angol-esztétika szakra, de ez se rosszabb, mint netezni nyolc órában.

Papucsa sarka majd elhagyta. Köntöse két szárnya a folyosón evezett. Rózsás flamingó. Imhol, ég egy villany! A kétágyas szobában csak egy lány aludt, Anna. Felriadt, mikor belépett.

- Miért nem kapcsoltad le a lámpát?

- Bocsánat, nálam égni szokott. Tudja, nekem olyan betegségem van, hogy a sötétben fulladok

Amikor bevackolta magát a plébojos (de a plédbolyhos is jól hangzik) ágyneműbe, csak a mobilja világított. Beállította 6.10-re. Utált a kollégiumban aludni, bár ágyában otthon sincs nagykifli.

Jól kezdődik a nap: reggelizők megfigyelése. Megy ez neki, koleszos-matahari, gondolta mosolyogva.

- Tanárnő, tényleg bent tetszett lenni az éjszaka, vagy csak álmodtam? - szólította meg Anna. - Igen, és nem értem a villanyt.

- Elmondhatom. Ma bent lesz tanárnő? Köszönöm, hogy nem kapcsolta le.

- Igen, 4-től 9-ig. Majd megkereslek.

Ági hamarosan indult haza. A járdán energiaitalos dobozok, csikkek, papírzsebkendő. Útjelzők, közhelyes szemét-gyűjtemény. Jó kifejezés, mosolygott magában.

Kollégája délután azzal fogadta, hogy Annát mentővel vitették el. Pánikroham.

- A mobilja bent maradt a koleszban. Valakinek el kellene vinni. Megteszed? - kérdezte.

Ági felment a szobába a telefonért. Kopott, rózsaszín kis teló. Az éjjeliszekrényen egy levelet látott, rajta két virág, egyszerű kis rajz és apró betűkkel: Ági néninek.

Kedves Ági néni!

Inkább leírom. Hát anyukám egyszer elkapott, és belegyömöszölt az utazótáskába.

- Anya, ne! Ne! Mit csiná…?

 A cipzár hangja szétnyeste a mondatot.

- Majd máskor vigyázol, nem törsz el semmit! - kiáltott.

Csapódott az ajtó. A táska a szobában X-alakban mozgott, összegyűrődve kapálóztam benne, és sírtam. Hosszú idő múlva felijedtem, valaki felemelt. Anya volt. Vitt valahova.

- Anya, engedj ki! - kértem.

Letett. Kinyílt a táska, kidugtam a fejem. Ötéves lehetettem. Szép arcú, göndör hajú, pici törékeny kislány.

- Gyere! - húzott.

Fájt mindenem, és szomjas voltam. Pórázt tett a nyakamra, kikötött a futódrótra.

- Majd jövök - mondta.

Kiabáltam, de a kapu becsukódott. A nap sütött az udvaron.

Nem jött, csak nagyon későn a Göncölszekérrel, mint az Éjkirálynő.  Meg akartam szólalni, de csak faleveleket köpködtem.

Azóta fulladok a sötétben.

Legyen jó!

Anna