Bejegyzések a következő címkével: 'z'


Jelige: zsibák

Beküldte: admin, 2011-04-09 17:16:14 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Vallomás

Képzeld el az országunkat. Látod a szívét? Az emberek ide menekülnek, ha problémájuk van. Pár cella aminek anyagát a kiszámított mozgások adják. Rá hivatkoznak, ha rossz döntés születik, vele álmodnak, benne keresik az érzéseiket, az álmaikat, vágyaik beteljesülését, a siker kulcsát, a reményt. Társaságra lelnek a magányban és együtt kergetőznek, mint őzikék az erdőben. Vannak azonban olyan pillanatok, amikor ez a buzgó vérrel teli, kótyagosan büszke szív megáll egy pillanatra. Körbenéz. Ők az alkotóink. A valódi értékek létrehozói. Róluk fogok most mesélni. Előfordul ugyanis néha, hogy a szív megáll és az ész nem pihen, hanem lassú, görcsös ütemeket csipog halkan a megszokott mederben. Belekarcolja a meztelen fülek zaját a tudatalatti sejtjeinek egyre mélyebb rétegeibe. K. nem szólt egy szót se, amikor a tömeg magával sodorta. Nagytotálban látta saját súlyát szétoszlani a betonon. Közben Coldplay-t hallgatott. Szép jelenet volt, örült neki. Ugyanakkor a reszketés, az az apró idegi sercegés, amit hallott, nem hagyta nyugodni. Egy szétmorzsolódott telefon, vagy egy hirtelen megpillantott kínai srác mosolya jutott eszébe, igazából nem tudta eldönteni melyik. Boldog volt. Halott volt.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Zsófi telefonja

Beküldte: admin, 2011-04-08 20:26:10 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Zsófi telefonja mesél

Sándor és Alex

-   Mindig veled foglalkozik! Téged ki se kapcsol, a te csörgésedre ébred, és egész nap téged hallgat. Úgy érzem, engem teljesen elhanyagol – mondta a szürke ütött-kopott Sándor, Zsófi több mint tíz éves telefonkészüléke. Még abból az időből maradt Zsófival, amikor a ’por- és ütésálló készülék’ új fogalom volt. Gyakorlatilag csak tárcsázásra lehetett használni. De azt is csak bonyolultan, hiszen mindössze száz nevet tudott elmenteni a telefonkönyvben.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: szinkron

Beküldte: admin, 2011-04-08 16:40:59 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Pillanatvadász

Felajz a naivitásuk és tudatlanságuk. Talán félnek a fantázia szabadságától, bár a jelek szerint a logikával sem tudnak mit kezdeni. Imádom a kihívást: az észrevétlen kisemmizés művészetét. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy az egyik legjobb vagyok, így az élvonalban harcolok. A dacolók egyre fogyatkozó mezőiről gyűjtöm be őket. Csendben megtöröm és függővé teszem valamennyit, onnan pedig bármelyik tizedrangú munkásunk átveheti a kísérés szolgai rutinját.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: zelman

Beküldte: admin, 2011-04-08 16:20:33 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Karma

Nem tudom, másnak milyen, de nekem fárasztó. Nagyon.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: zorka

Beküldte: admin, 2011-04-08 07:53:10 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Pár-beszéd-vég

Az ön hangpostafiókja megtelt. Kérjük, lejátszott üzenetei egy részét törölje.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: zumba

Beküldte: admin, 2011-04-04 21:56:24 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Éleslátás      

Épp elszenderednék, mikor eszembe jut, hogy a rajztanárnőt halaszthatatlanul fel kell hívnom. Még ma. Na, jó. Feltápászkodom. Nyúlok a céges telefonomért. Egy dallam és kiírás :Csak segélyhívás indítható. Segítség! A rajztanárnőt kérem! Fontos! Valami rémlik, hogy értesítettek, hogy megszűnik, mivel már nincs az a kedvezmény, hogy cégen belül ingyen beszélhetünk . Akkor hívom a másikról. De abban nincs benne a száma. Fogom a cégest kikeresem a tanárnőt, papírt, ceruzát kerítek, kezdem írni a számát. Elsötétül. Nem vagyok elég gyors. Billentyűzet lezárva. Nyomja le hosszan a­ ­­* gombot. És kiírja, hogy 16:16.  Anyád! Kezdem elölről. Oldás, keres, írás. Elsötétül. Már majdnem készen vagyok:063052.  A többit nem tudom leírni . Még egy menet: Oldás, keres, ír. Nincs kéznél a szemüvegem, látok így is, gondolom. Végre sikerül:06305219288. Bepötyögöm a régi kopottas szürke telefonomba. Kicsöng.  Igen, szól egy ismeretlen hang. Mondom, hogy a rajztanárnőt keresem, Melindát. Csak motozást hallok, reménykedem. Végül megszólal az idegen, itt nincs. Talán még nem ért haza? Ide nem is fog ! Kezdek ideges lenni.  Itt egyáltalán nincs rajztanárnő.  Nem is lesz? Nem. Milyen számot hívott? Mondom:06305219288. Pedig a szám stimmel! Pedig itt nincs  Melinda, és nem is lesz.  Akkor bocsánat, téves. Előveszem újból a cégest. Gyorsítok. Második menetre sikerül leírnom:06305219288. Bepötyögöm a szürkébe. Kicsöng. Igen? Csak nem maga megint? De.  Bocsánat. Újból lenyomogatom az ominózus számokat egyenként erősen, kis szüneteket tartva közöttük és hívás.  Igen?  Megint ugyanaz a hang. Hát ezt nem értem, fortyanok fel, pedig ezen a számon már beszéltem a tanárnővel. Higgye el egész Kaposváron nincs Melinda nevű rajztanár. Ismerném. Katalin és Judit van, és egy festő, akit  Jenőnek hívnak.  Kaposváron? Igen! Milyen jól hallani, mintha a szomszéd kerületben lenne. Mert én Pestről csörgök! Budapestről? Igen, a XIV. kerületből.  De nem zavarom többet. Megkeresem a szemüvegem. Ez legalább megvan. Na nézzük ezt a talányt! Rá kell jönnöm mi történik velem. Ez az ördögi szerkentyű nem tol ki velem, velem aztán nem! Kezdem újból. Céges telefon elő, hosszan nyom, kiold, nevet keres. Most is csak másodikra sikerül, nem javítok a rekordomon. Kár. Nézem a számokat. Összefutnak a szemem előtt, majd összeállnak számokká. De úgy látom a vége nem 88, hanem 80. Á, szóval a nullában rafináltan egy kis vonalka húzódik.  Tárcsázom.  Halló Melinda? Igen! Végre megvagy! Azért is sikerült! A telefonom, a kis kopott szürke, erre  kiírja: 18:18 vagy 18:10?

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Szundi

Beküldte: admin, 2011-04-03 07:48:56 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Ébresztő

Március harmincadika van. A meg-meglebbenő piszkosfehér függöny fodros alja csiklandoz, ahogyan hozzámér. A napsütéses reggel ellenére kissé homályos a kép, mivel Bogi megint összemaszatolt a csupacsokis kezével. Nem is értem mire való a szappan és a törülköző, ha sosem használja, amikor kellene. A tegnap esti buli maradandó nyomokat hagyott rajtam: jól összekarcolódtam, ahogy lecsusszantam a poharakkal teli, tequilától ragadós asztalról. Bogi huszadik szülinapját ünnepeltük, úgyhogy sajnos nem bújhattam ki a kötelező program alól. Nos, egy darabig remélem nem lesz hasonló sokkoló élményben részem. Az egyik hippiszerkós lány, aki telitorokból üvöltötte a We are the champions című örökzöld slágert, (szerintem nem tűnt fel neki, hogy szülinapi partin van, nem pedig focimeccsen) hirtelen elvesztette az egyensúlyát, és egész egyszerűen rámzuhant. De Bogi barátjának fekete-ezüst, szuperruganyos billentyűzetű új szerzeménye rosszabbul járt: a pezsgőspoharakból épített törékeny toronyból ráfolyt az ünnepi nedű, így valószínűleg még most is antennáig lucskosan várja, hogy jól meghajszárítózzák.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: zen

Beküldte: admin, 2011-04-03 07:44:36 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Szép napot nekem

Jó ég, miért vannak itt ennyien? Én meg még azt gondoltam, az emberek ilyenkor már nem foglalkoznak az ügyfélszolgálatra járással. Tehát el is könyvelhetem, hogy a buszt is lekésem. Remek. Még jó, hogy előre szóltam tegnap chaten a barátnőmnek, hogy nem érek haza időben, mert most még fel sem tudom hívni. Legalábbis amíg az az elkövetkezendő 76 év le nem telik, míg sorra kerülök. Na jó, sóhaj. Tépjünk számot. 64. Jó! Takaros kis szám. De hol tartunk? 48. Mi? Mit vétettem? Az, ha tíz perccel számolok, akkor is több mint 2 óra.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Szerencsecsillag

Beküldte: admin, 2011-03-07 19:36:45 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Mobilka naplója (Részlet)

Halló! Mobilka vagyok, a legújabb generáció! Pár hónapja születtem, és alighogy pihe puha doboz ágyamba belehelyeztek, némi utazás után már egy bolt csillogó polcán találtam magam. Nem sokáig pihenhettem, lépten-nyomon háborgattak, tapogattak. Amíg a finom illatú eladónő simogatott, az jó érzés volt, de bizony volt, hogy fokhagymaszagú durvakezű férfiak, vagy hanyag sihederek próbáltak rájönni belső titkaimra. Tudtam  hogy egyszer valaki eljön értem,  kiszabadít rabságomból, hogy végre teljes életet élhessek.

0 comments | A teljes bejegyzés