Bejegyzések a következő címkével: 'j'


Jelige: Juventus

Beküldte: admin, 2011-04-05 17:03:54 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

A Déli-sark meg az északi

Szigorú óvodásarc néz vissza a tükörből, a játékok lefeküdtek aludni, csendespihenő, a megvetett ágyak mértani alakzata, pók araszolgat a plafonon, Rocska György kiscsoportos óvodás a kövérek jóindulatával pirospozsgásan, halkan szuszogva aluszik, az utolsó emlékkép, Etuska óvónéni repedezett sarka, te jó ég, az aránytalanság arányai, aludni kéne, nem alszom. Ezeknek nem. Öntudatos, komoly óvodásként borotvaéles szigonyom bálnazsírral kenegetem. Didergő eszkimók rettegik nyílhegyem. Jól teszik. Nevem az Északi-sarkon is ismerősen és igen jól cseng. Szív alakú lékbe ereszkedő vaskos horgony, ez a jelem az oviban. Nem véletlenül. Búvár Kundként lassú, kimért mozdulatokkal a jég alá merülök. Játékos fókák szimpátiája kísér. Levetettem írói álruhám. Egyszerű barát vagyok. Hétköznapi fóka. Azért a biztonság kedvéért még megfúrok egy böhömnagy bálnát. Szigorúan a magyar irodalmi intrika szabályai szerint. A jég alatt, a jég alatt azonban a mobilom váratlanul megszólal (a kis vízhatlan) és elszavalja Pajor Tamás Őrizd a lángost! című remekművét, különösen hangsúlyozva azt a részt, hogy A hangulat totál éttermi mámor, Az ajtóban ott áll két terminátor, Az egyik tisztára a Tyson mása, A másiknak ukrán a tájszólása. Ez a legújabb csengőhangom. Ez a szavalat. A bálna észrevesz. Kis pont vagyok a Déli-sark jeges vizében. Kis pöcs, egy jég-Jágó. A jég alatt, a jég alatt, ott kúrtunk nagyokat, dúdolom, de a bálna farokuszonya némi pedagógiai célzattal úgy arcon csap (kúr), hogy három tejfogamnak máris búcsút mondhatok. Az utolsó emlékkép: egy gonoszan vigyorgó bálnáról készült kissé homályos, elmosódott fotó. Mielőtt elájulnék, még elmentem a saját képek mappába.

0 comments | A teljes bejegyzés