Hirdetés
Pályázatok » Művészetek Találkozása
Bejegyzések a következő címkével: 'n'
Jelige: ablak
Akadálymentesítés
Csak a könyveit és a ruháit hozta el. A házmester szánta meg, amikor az utcában albérletet keresett: mióta nem szénnel fűtünk, ott van az az üres helyiség, lakhat benne, szinte ingyen, víz és áram is van, fázni sem fog télen. A pincében rozoga polc is akadt. Az ócska dívány sem kényelmetlenebb, mint a francia ágyban a húsz éve nyűtt matrac. Ki kellene cserélni, mondta gyakran Zsófi, tönkre megy a derekunk. Tönkre is ment, akárcsak a házasság. A dereka már nem fáj. Nem is érzi. Nem jár ki a szuterénből, csak nagyon ritkán, de minden nap tornázik, legalább egy fél órát. Közben magában számol, néha fennhangon, vagy verset mond, hexametereket. Jó, hogy oly sok memoritert adtak fel annakidején. Most is olvassa őket. A fejében kavargó saját verssorokat nem jegyzi le. Már nem. Az írógépet sem hozta magával. Zsófi nevetését hallja, na, költőcske, mit költött ma a madár? Bár tojást költenél, azt meg lehetne enni. A két gyerek ilyenkor kuncogott.
Jelige: konyvtar
Parmenidész kilátója
-Hány óra van?
Ne haragudj, hogy megzavartalak, de kissé össze vagyok zavarodva. Elveszítettem az időérzékemet tegnap este óta. Tudom, van fontosabb dolgod is annál, mintsem az én ostoba kérdéseimmel foglalkozz. Majd talán később megérted miért kérdezem, addig is elmondom mi bánt, miért ülök órák óta ezen a hideg kövön, miért nem vagyok képes haza menni. A tegnap sem indult különösebben, mint a többi, már jól megszokott hétköznapom. Mióta visszatértem a falumba, minden nap eltöltök egy kis időt a helyi könyvtárszobában. Régi, ódon épület ez, de annál különösebb. Nyitva tartják éjjel, nappal, nincs kulcsra zárva az ajtaja. Persze először nekem is furcsa volt, joggal gondolhatod most, hogy bizonyára nem a legjobban működő rendszer ez, hiszen azok a dolgok, amelyek nincsenek elzárva, felügyelve, nem sokáig maradnak az eredeti helyükön, legalábbis nem ugyanolyan minőségben. Bizony, kellemesen kellett csalódnom ebben az ötletben, mely a az olvasni vágyó fiatalabb, és idősebb nemzedék titkos búvóhelyévé változtatta a kopott, omladozó vakolatú épületet az évek folyamán. Nekem is, aki gyermekként soha sem szeretett igazán olvasni, otthonommá vált. Titkos olvasóköröket alakítva, írói szövetségeket létrehozva álmodoztunk tizenévesen a jövőről. Néha az újabb izgalmaktól, egy friss illatú kötettől, lázba jöttünk, s akkor igazán hangosak voltunk. Hangosak, mint úgy általában a gyerekek. A felnőttek szigorúsága mégis hatással volt ránk, és könyveinkbe merítkezve újra fontos, és világot váltó terveken kezdtünk gondolkodni. Persze az idő mindent megváltoztatott. Messzire sodort minket az élet egymástól, és a hajdani tagok, ma már jóformán meg sem ismerik egymást. Talán most, hogy már van időm újra gondolkodni, leülni, és elmerülni újra eme csodálatos világban, visszakaphatok egy keveset elveszettnek hitt emlékeimből. Tudod, egészen elbizonytalanított a tegnap esti történés. Arra kérlek, miután meghallgatsz ne nevess ki, mert valóban igaz az, amit elmondok. Nincs okom a hazugságra. Neked mesélem ezt el először, talán mert bízom benned, vagy talán azért, mert nincs más akinek elmondhatnám. Tegnap este egészen későn jutott eszembe, hogy elmenjek és megkeressem azt a régi újságcikket, amiben foglalkoznak a mi kis különös könyvtárunkkal. ”Parmenidész kilátója vált a falu kulturális központjává” – azt hiszem így hangzott az írás címe. Úgy tizenegy óra tájban érkeztem meg. Gyalog lakhelyemtől körülbelül negyven percnyire van, a falvamtól félreeső területen. Ahogy közelebb értem, láttam, hogy nem leszek egyedül, mert bent világított az egyik olvasólámpa. Amikor beléptem az olvasószobába, megpillantottam egy idegen alakot. Nem lett volna ezzel semmi baj, de a különös viselkedést nem tűrvén megszólítottam.
Jelige: búgócsiga
Pest-Budai Búgócsiga SE
A legkényelmesebb sport, a sakk után, a snailing, a búgócsiga búgatás! Nem nagyobb bullshit, mint a curling, a fingerboard vagy a lábtollas törpetyúk!
Workout előtt bemelegítésként három kör a Margit-szigeten, aztán százhatvan félkar-fekvőtámasz, jobbkezeseknek jobbkezes, balkezeseknek balos, hogy edzésben legyünk! Pörgetéshez kell a jó kondíció, mert ahhoz, hogy a csiga minél nagyobb fordulatszámon forogjon, percenként legalább százszor, ha nem kétszázszor kell lenyomni a csigatestből kiálló, retró asztali hamutartókéhoz hasonlatos, ott cigarettacsikk-eltűntető, forgótárcsát működtető, bepörgető mechanizmust beindító, műanyaggal bevont fém fogantyúval rendelkező pöcköt! Izommunka a javából! Nyom és pördül, nyom és round, egy és kettő, has behúz!
Jelige: Irgalom
Parmenidész ébredése
Egy kicsit húzott a khitónján, ahogyan a kereveten feküdt. Este későn ért haza. Zénónnal sokáig vitatkozott, ezzel az eleven eszű fiúval, akit szeretett volna utódjának az iskolában, de félt is tőle, hogy megbízhatatlan. Olyan fáradt volt, hogy csak ledőlt, és máris álomba zuhant. Szinte mozdulatlanul feküdt, mint általában. Bár hevesen és hosszan vitatkoztak, mire haza ért, már semmi nem maradt benne a disputa hevéből. Hajnalra azonban lehűlt az idő. Hűvös szél kerekedett, átfújt a szobákon. Annyira még nem fázott, hogy fel is ébredjen, csak jobban magára igazította a kényelmes ruhadarabot. Bal kara feje alatt, jobbja mezítelen volt. Erre húzta fel a szövetet, miközben teste helyzetén egy csöppet sem változtatott.
Jelige: Nyúl
Egy ház, egy nő és a mobil
Az utca keleti oldalán, a sarkon évtizedek óta úgy állt egy ház, mint egy magába roskadt, megvénült, szenilis őrgróf. Ráncos kapubejáróval, reszkető, görcsös ablakokkal, lezüllött vakolattal. Néhány hónap alatt azonban olyan csoda történt az épülettel, amilyen magával a homo sapienssel sohasem következhetne be: ötven évet fiatalodott. Felújították. Visszanyerte kecses ornamentikáját. Most már megint olyan, mint egy ifjú báró. Esténként filigrán lányok flangálnak előtte.
Jelige: piaciarus
A látogatók
Miért bámul így rám? Az előbb még a jegyét is alig tudta kifizetni, hallottam, ahogy a veszekedés zaja beszűrődik a folyosóról. A teremőr is lesétált miatta a bejárathoz. Aztán valahogy mégis összekaparta az aprót, felkísérték, és most itt rontja az összképet. A ruhája sem illik egy szecessziós épülethez, nemhogy a modora. Szakadt, márkajelzés nélküli farmer, amelynek derekán töredezett bőröv szorítja össze a betűrt kínai pólót, ami kétféle szürkeárnyalattal próbálja változatossá tenni magát. Azon meg egy kifakult barna ing. Micsoda ötlet, micsoda anyag! Talán ettől van olyan szaga, mintha egy hosszú, izzasztó túráról érkezett volna.
Esetlen mozgásából és zavart hanghordozásából látszik, először jár itt, és hasonló helyeken sem gyakran fordult meg. Nem egy művelt ember, távol áll azoktól, akikkel találkozni szoktam. Nem hiába figyelmeztettek, amikor ideérkeztem: nagyon vegyes társaságra számítsak. Az viszont meg sem fordult bennem, hogy valaki az utcáról csak úgy beesik, és alig tudja összekaparni a belépőjét.
Jelige: BÁRSONY
FEMME DE LA RUE
Alkonyodott. A lemenő téli Nap árnyakat vetett a szoba falára, emberfelettivé növesztve a tárgyak zűrzavarát.
Ábris, a csendéletfestő – görnyedt, borzas öregember – a vászna előtt állt, gémberedett ujjaival tartva a palettát és ecsetet. Egy asztalkán a modellek: kristályváza, szőlőfürtök, almák. Élete főművét akarta megfesteni.
Órák óta egyetlen ecsetvonást se húzott, de türelmesen várt. Arra a bizonyos pillanatra, mely száműzi majd a józan megfontolást. Nem volt tudatos festő, aki megtervezi a képet, majd szívós aprómunkával kidolgozza. Nála mindig a hangulat döntött. A munkája nagy részét a várakozás töltötte ki.
Figyelem a csendet, mondta nemrég, élete egyetlen riportjában, hogyan araszol benne az idő , hogy egyszer csak lángra gyújtsa.
Elmosolyodott. Lángra gyújtsa: igen, ez a jó szó. Megpróbálta felidézni a tüzet, amint – akár egy nagy, vörös lepke -, lángra lobban. Ilyenkor érzi csak az ellenállhatatlan késztetést, hogy kikeverje a színt és felrakja a festéket oda, ahová kell.
