Bejegyzések a következő címkével: 'f'


Jelige: fonix

Beküldte: admin, 2013-06-23 23:44:07 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Ellentmondások 

Igen, mert ez is elkerülhetetlen. Elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb bele ne botoljunk a nyárba, és lassan már nem tudjuk, hogy örüljünk, vagy sírjunk, mert június végére elegünk lesz az egészből. Fél órával korábban kelni, hogy leborotváld a lábad, lezuhanyozz, hogy aztán az elaludt frizurád helyrehozása közben újra leizzadj. Ragacsos testápoló, valami ruha, és menni. Nem kockáztathatod meg, hogy ma ne nézz ki jól, mert a világ már csak olyan, hogy pont akkor futsz össze fontos személyekkel, amikor éppen rosszul vagy felöltözve.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: GARBO

Beküldte: admin, 2013-06-03 00:08:51 | 0 Hozzászólások  | Címkék: , ,

Telefónia (Nő az utcán)

- Jézus! Buddha! Mohamed! Hol vagytok? Gyertek ide a gazdihoz!

Nem. Nem jó Anita. Nem hallgatnak rá. Pedig valami ilyesmi. Azt mondtad, vallással kapcsolatos. Hogyan? Mondjak görög istenneveket?

- Zeusz! Poszeidón! Hádész!

Nem, ezek sem jók. Nem ismerős. Pedig Aliz mondta. Egyszerű rövid nevek. Ott voltál te is, amikor rám bízta őket. Te sem emlékszel? Anita! Anita, itt vagy? Gondolkodsz. Az jó. Nekem most nem megy. Korán van. Nem is keltem volna fel, ha ezek a kis dögök fel nem ébresztenek. Még hajnalban löktem eléjük kaját, amit Aliz anyja odarakott, így éhesek nem lehettek. Gondoltam le kell jönni velük. Alig lépek ki a kapun, mind a három elszelelt, amerre látott. Igen, tudom, nem mehettek messzire. Azért szólítgatom őket. Azt mondod sztárok nevei?

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Fatum

Beküldte: admin, 2013-06-02 16:53:54 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Fatum

A délelőtti napfürdőben úszó piac sötét sarkában egymáshoz csattanó kockák.

Az ápolatlan arcon titokzatos mosoly, a koszos ujjak kopott, lecsempült fakockákkal játszanak. Egy gyerek megáll, szájtátva bámulja. A sötét arc vigyora szélesre húzódik, a kockák megállnak a kézben.

„Óvatosan azokkal a szemekkel” inti a fiút, s felmutatja neki az egyik, apró jelekkel vésett kockát, ”Ez egy Sorskocka, s ha sokáig nézed, eltűnik a valóság. Sokak sorsát döntötte már el ez a kocka” a kockás feldobja a kockát, majd két, csökevényes ujjával elkapja azt, s tágra nyílt szemét a kisfiúra mereszti. „Akarsz hallani a Végzetről, fiú?”  a kisfiú közelebb lép.

A kocka magasra repül, elveszik szemük elől, bele a végtelen, ismeretlen fénybe.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Szeged

Beküldte: admin, 2013-06-01 20:42:27 | 0 Hozzászólások  | Címkék: , ,

Késő, Szeged

Tudod, hogy szétrohan a hír, főleg az ilyen, most szóltak, meghalt a Szabolcs. Szegeden. A jövő kedden temetik. Elviszel?

A nagybátyám néha felhív egy-egy kéréssel, ilyenekkel. Persze, hogy elviszem.

Zsolt nyugtatgatott, mert kezdtem paffogni már az elején, mér’ hív ennyiszer. Figyelj, mondta a Zsolt, te vagy neki egyedül, inkább örülj, gondolj bele, mekkora vagyon, s nincs örökös, te vagy a legközelebbi rokon, észnél légy má’. Zsolti rafkósabb nálam, számítóbb is, nekem eszembe se jutna ilyen „megfontolás.”

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: FayaLargeau

Beküldte: admin, 2013-06-01 16:42:12 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Francia kapcsolat

Láttatok már igazi úttörődiszkót? Minden második vasárnap van, kettőtől hatig az Úttörőházban, az egykori Kálvária, aktuálisan Úttörő téren. 1973 van, december 16. Korán sötétedik, szűk és hideg minden, csupa köd és klausztrofóbia. Az Úttörőházban azonban izzadnak a falak. A fékevesztett tizenközép maradéktalanul kitölti a kopott folyosókat és a nagytermet. Elragadó kis hippik, önfeledt kamaszmajmok, gátlásos rockerek, nyúlánk démonkezdemények örvénylenek kockás ingben és csíkos trapéznadrágban. Tizennégy a felső határ, de a középisik első évfolyamából még sokan visszaszivárognak, főleg a fiúk.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: babaruha

Beküldte: admin, 2013-05-29 22:59:31 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Femme la rue

A tömbreggelből úgy érkezett a délelőtt, mint szirénázó tűzoltó. A villózó-vijjogó levegő pumpált egyet a város vérnyomásán, s akkor, a sávváltás előtt, megállt minden, egy szívdobbanásnyira, és magára ismert. Kivágott marionettek, darabokból ízesülve, szándékoktól átizzva.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Nyúl

Beküldte: admin, 2013-05-22 08:26:30 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Egy ház, egy nő és a mobil

Az utca keleti oldalán, a sarkon évtizedek óta úgy állt egy ház, mint egy magába roskadt, megvénült, szenilis őrgróf. Ráncos kapubejáróval, reszkető, görcsös ablakokkal, lezüllött vakolattal. Néhány hónap alatt azonban olyan csoda történt az épülettel, amilyen magával a homo sapienssel sohasem következhetne be: ötven évet fiatalodott. Felújították. Visszanyerte kecses ornamentikáját. Most már megint olyan, mint egy ifjú báró. Esténként filigrán lányok flangálnak előtte.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Anita

Beküldte: admin, 2013-05-05 23:30:14 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Femme la rue

Klára kilépett a kapun. Az utca olyan volt mint mindig:a lakása alatti diszkont bolt kosaraiban a szokásos bóvlikkal,a járókelők,a villamos csörömpölése.A kedvenc kék ruhája görög díszítéssel volt rajta. Frissen szoláriumozott, gyantázott,a bőre csillogott a napsütésben. Csak ő tudta, hogy a frizurája és a sminkje tartja össze. Nehéz volt a szíve, ma szakítani fog a szerelmével. Még futólag belenézett az üzlet kirakatüvegébe, mosolygó, magabiztos harmincas nő tekintett rá. Egyszercsak megszólalt a telefonja. Nehezen kotorta elő a kis retikülből.
-Halló, halló-kiabált, de a telefon már süket volt.
Ekkor SMS jött:”nem talizunk tobbe,, vege, ne keress!”
Az üzenet csak ennyi volt. A nő hívásba kezdett de hiába, a hívott fél nem volt elérhető…

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: BÁRSONY

Beküldte: admin, 2013-04-28 09:36:35 | 0 Hozzászólások  | Címkék: , ,

FEMME DE LA RUE

Alkonyodott. A lemenő téli Nap árnyakat vetett a szoba falára, emberfelettivé növesztve a tárgyak zűrzavarát.
Ábris, a csendéletfestő – görnyedt, borzas öregember – a vászna előtt állt, gémberedett ujjaival tartva a palettát és ecsetet. Egy asztalkán a modellek: kristályváza, szőlőfürtök, almák. Élete főművét akarta megfesteni.
Órák óta egyetlen ecsetvonást se húzott, de türelmesen várt. Arra a bizonyos pillanatra, mely száműzi majd a józan megfontolást. Nem volt tudatos festő, aki megtervezi a képet, majd szívós aprómunkával kidolgozza. Nála mindig a hangulat döntött. A munkája nagy részét a várakozás töltötte ki.
Figyelem a csendet, mondta nemrég, élete egyetlen riportjában, hogyan araszol benne az idő , hogy egyszer csak lángra gyújtsa.
Elmosolyodott. Lángra gyújtsa: igen, ez a jó szó. Megpróbálta felidézni a tüzet, amint – akár egy nagy, vörös lepke -, lángra lobban. Ilyenkor érzi csak az ellenállhatatlan késztetést, hogy kikeverje a színt és felrakja a festéket oda, ahová kell.

0 comments | A teljes bejegyzés