Bejegyzések a következő címkével: 'sz'


Jelige: vorosafonya

Beküldte: admin, 2013-06-23 23:32:39 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Este tíz

A férfi a neten szörfölt. Elege volt. Nem tudta miért, csak elege. Munkahelyi problémák nyomasztották, nem jött ki a főnökével. Feszült volt és fáradt egyszerre, reggel ötkor kelt. Nem figyelt arra, hogy mit keres, csak kattintgatott. Ürességet érzett, nem akart csinálni semmit, csak bámult a képernyőre. „Balkáni nyaralás kihagyhatatlan élményekkel!” - akadt meg a szeme egy villogó hirdetésen. Ösztönösen rákattintott. „Minden, amit látni akarsz!- állt a monitor közepén, alatta egy felirat: Lét Kilátó, Görögország, Elea. Bedobott pár energiaitalt a csomagtartóba és elindult. Nem szólt senkinek, este 10 óra volt.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: toutlestrois

Beküldte: admin, 2013-06-03 00:05:02 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Zumbatök

Prooimion

Tina csak késő este ért haza. Az irodában is tovább maradt, onnan meg egyenesen a táncórára sietett. Újabban minden hétfőn és csütörtökön táncolni járt; elkapta, beszippantotta őt is a zumbaőrület.
Boldogan, önfeledten rázta magát a latin zene ritmusára. Úgy érezte, hogy ennyire felszabadult még sohasem volt, mint ebben a rendszerezett rendszertelenségben. Élvezte hogy kitáncolhatja magából mindazt ami bántja, nyomasztja, zavarja, hogy kitáncolhatja magából minden félelmét, kudarcát azokat a dolgokat, amelyek fájtak és martak akár a sav. Azt gondolta, hogy ezzel a tüzes tánccal most kipergetheti magából a csalódásait, a munkahelyi gáncsokat, azt hitte, hogy egyszerűen kitépheti magából mindezeket és kitépheti magából Gábort is.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Szeged

Beküldte: admin, 2013-06-01 20:42:27 | 0 Hozzászólások  | Címkék: , ,

Késő, Szeged

Tudod, hogy szétrohan a hír, főleg az ilyen, most szóltak, meghalt a Szabolcs. Szegeden. A jövő kedden temetik. Elviszel?

A nagybátyám néha felhív egy-egy kéréssel, ilyenekkel. Persze, hogy elviszem.

Zsolt nyugtatgatott, mert kezdtem paffogni már az elején, mér’ hív ennyiszer. Figyelj, mondta a Zsolt, te vagy neki egyedül, inkább örülj, gondolj bele, mekkora vagyon, s nincs örökös, te vagy a legközelebbi rokon, észnél légy má’. Zsolti rafkósabb nálam, számítóbb is, nekem eszembe se jutna ilyen „megfontolás.”

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: heavenly

Beküldte: admin, 2013-06-01 16:40:12 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Parmenidész kilátója

Még egy utolsó hívás, s mikor az indignáltan hadaró női hang végre elfúl a vonal túl felén – legalább egy kurta este erejéig - elhagyhatom ezt a hamisan kongó üvegpalotát, ahol nap mint nap művelt rabszolgák hordái kínálják tálcán fejüket, s ahol az egyetlen egyetemes igazság a monitorokból kiabáló táblázatok, s a generációkkal fiatalabb kollégák elcsigázott mosolya, amint a telefonon érkező panaszfolyamok hullámain egyensúlyozik. 

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: konyvtar

Beküldte: admin, 2013-05-30 22:28:03 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Parmenidész kilátója

-Hány óra van?

Ne haragudj, hogy megzavartalak, de kissé össze vagyok zavarodva. Elveszítettem az időérzékemet tegnap este óta. Tudom, van fontosabb dolgod is  annál, mintsem az én ostoba kérdéseimmel foglalkozz. Majd talán később megérted miért kérdezem, addig is elmondom mi bánt, miért ülök órák óta ezen a hideg kövön, miért nem vagyok képes haza menni. A tegnap sem indult különösebben, mint a többi, már jól megszokott hétköznapom. Mióta visszatértem a falumba, minden nap eltöltök egy kis időt a helyi könyvtárszobában. Régi, ódon épület ez, de annál különösebb. Nyitva tartják éjjel, nappal, nincs kulcsra zárva az ajtaja. Persze először nekem is furcsa volt, joggal gondolhatod most, hogy bizonyára nem a legjobban működő rendszer ez, hiszen azok a dolgok, amelyek nincsenek elzárva, felügyelve, nem sokáig maradnak az eredeti helyükön, legalábbis nem ugyanolyan minőségben. Bizony, kellemesen kellett csalódnom ebben az ötletben, mely a az olvasni vágyó fiatalabb, és idősebb nemzedék titkos búvóhelyévé változtatta a kopott, omladozó vakolatú épületet az évek folyamán. Nekem is, aki gyermekként soha sem szeretett igazán olvasni, otthonommá vált. Titkos olvasóköröket alakítva, írói szövetségeket létrehozva álmodoztunk tizenévesen a jövőről. Néha az újabb izgalmaktól, egy friss illatú kötettől, lázba jöttünk, s akkor igazán hangosak voltunk. Hangosak, mint úgy általában a gyerekek. A felnőttek szigorúsága mégis hatással volt ránk, és könyveinkbe merítkezve újra fontos, és világot váltó terveken kezdtünk gondolkodni. Persze az idő mindent megváltoztatott. Messzire sodort minket az élet egymástól, és a hajdani tagok, ma már jóformán meg sem ismerik egymást. Talán most, hogy már van időm újra gondolkodni, leülni, és elmerülni újra eme csodálatos világban, visszakaphatok egy keveset elveszettnek hitt emlékeimből. Tudod, egészen elbizonytalanított a tegnap esti történés. Arra kérlek, miután meghallgatsz ne nevess ki, mert valóban igaz az, amit elmondok. Nincs okom a hazugságra. Neked mesélem ezt el először, talán mert bízom benned, vagy talán azért, mert nincs más akinek elmondhatnám. Tegnap este egészen későn jutott eszembe, hogy elmenjek és megkeressem azt a régi újságcikket, amiben foglalkoznak a mi kis különös könyvtárunkkal. ”Parmenidész kilátója vált a falu kulturális központjává” – azt hiszem így hangzott az írás címe. Úgy tizenegy óra tájban érkeztem meg. Gyalog lakhelyemtől körülbelül negyven percnyire van, a falvamtól félreeső területen. Ahogy közelebb értem, láttam, hogy nem leszek egyedül, mert bent világított az egyik olvasólámpa. Amikor beléptem az olvasószobába, megpillantottam egy idegen alakot. Nem lett volna ezzel semmi baj, de a különös viselkedést nem tűrvén megszólítottam.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Irgalom

Beküldte: admin, 2013-05-22 08:28:51 | 0 Hozzászólások  | Címkék: , ,

Parmenidész ébredése

Egy kicsit húzott a khitónján, ahogyan a kereveten feküdt. Este későn ért haza. Zénónnal sokáig vitatkozott, ezzel az eleven eszű fiúval, akit szeretett volna utódjának az iskolában, de félt is tőle, hogy megbízhatatlan. Olyan fáradt volt, hogy csak ledőlt, és máris álomba zuhant. Szinte mozdulatlanul feküdt, mint általában. Bár hevesen és hosszan vitatkoztak, mire haza ért, már semmi nem maradt benne a disputa hevéből. Hajnalra azonban lehűlt az idő. Hűvös szél kerekedett, átfújt a szobákon. Annyira még nem fázott, hogy fel is ébredjen, csak jobban magára igazította a kényelmes ruhadarabot. Bal kara feje alatt, jobbja mezítelen volt. Erre húzta fel a szövetet, miközben teste helyzetén egy csöppet sem változtatott.

0 comments | A teljes bejegyzés