Jelige: Nyúl

Beküldte: admin, 2013-05-22 08:26:30  | Címkék: ny, femme la rue

Egy ház, egy nő és a mobil

Az utca keleti oldalán, a sarkon évtizedek óta úgy állt egy ház, mint egy magába roskadt, megvénült, szenilis őrgróf. Ráncos kapubejáróval, reszkető, görcsös ablakokkal, lezüllött vakolattal. Néhány hónap alatt azonban olyan csoda történt az épülettel, amilyen magával a homo sapienssel sohasem következhetne be: ötven évet fiatalodott. Felújították. Visszanyerte kecses ornamentikáját. Most már megint olyan, mint egy ifjú báró. Esténként filigrán lányok flangálnak előtte.

A házba egy világcég költöztette be városi irodáját. Napokkal ezelőtt pályázatot írtak ki egy bizonyos állás betöltésére. A kiírásra jelentkeztem. Név, szakképzettség, elérhetőség stb. lezárt borítékban. Ettől fogva napjában többször elsétáltam a palota előtt, kísértettem növelni esélyeimet. Eközben történt a minap:

„Mikor az uccán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez.” (József Attila: Mikor az uccán átment a kedves). Lehet, hogy voltak ott rigók is. No, pláne hogy másnak a kedvesét láttam átmenni kihívó kék mini ruhájában, hiszen az én kedvesem Malmőbe repült. Bárcsak az enyém lenne most másnak e kedvese – gondoltam. Volt tehát egy nő, aki átment. Előttem lépett, lebbent, billent, mint egy flamingó. Az átjáró szétnyílt, amikor egy ezüst cabriolet odabókolt néki, még a villamos is csengetett. A jelzőlámpa pirosra váltott. Akkor utolértem. Amikor megkérdeztem tőle, hogy ismeri-e az én kedvesemet, aki egy olyan lány. Amikor megszólítottam, már láttam, hogy mennyire más valaki másnak a kedvese, mint az enyém. Nem olyan lány. Már harminc is elmúlhatott. Szingli. Rám csodálkozott, végigmért tetőtől talpig. Úristen! Milyen volt ez a nézés, ez a szemle! Fitymáló? Lenéző? Gúnyolódó? Inkább mindhárom együtt! Őrmesterek tudnak így nézni! Lehetséges, hogy manökenek között is vannak őrmesterek? Koromhoz képest meggyőző képet próbáltam vágni szabadidős magányosságomhoz. „Amikor egy asszony azt mondja: dögölj meg, olyan, mintha elestél volna a háborúban.”(Ladányi Mihály: Vigasztaló). Hát ezt mondta a lány és tovább ment. Láttam rajta, hogy semmilyen sietős dolga egyáltalán nem aggasztja. Még azt is észrevettem, hogy a nap ott őrjöng éppen felette. A fény, napszemüvege tükrének egyetlen pontján landolt, homlokánál feljebb, a feje tetején. Tudjátok, le van itt sajnálva mindenki – ez volt még a lány testének jelbeszéde, miközben leült a kávézó teraszán. Ügyesen keresztbe hajította szőrtelenített lábait, először jobbra, utána balra lendítve. Tőből izzott izmos combja. Nos, ekkor csörrent meg először maroktelefonja. Szia, édesem, igen én már itt vagyok. Képzeld, itt van egy nyálas pasas, aki három sarok óta követ, és most kinéz rám a buta fejéből.

Én voltam a hunyó, a szomszéd asztalnál. Vajon az én kedvesemet is így nézegeti valaki? Pénz keresni utazott ki egy hosszú hétvégére a hideglelkületű svédekhez. Ápolónőnek, német nyelvtudással. A lány az asztalra tette mobilját. Givenchy illat hullámzott felém fejmagasságban, egészen addig, amíg téglalap formájú műkörme ismét billentyűzött egyet.

Mikor fog ez innen felállni – kérdem magamban. Nekem már felállt, mivel hogy gondolatban már a bugyijában matattam.”Milyen kár, hogy a férfi nemi szerve nem olyan szép, mint a liliom porzója.” (Faludi György: Kleopátra beszél:) - jutott eszembe, ha megmutatnám neki. Ezért csak a hátsóját akarom még egyszer látni, ahol a feszültség kidomborodik rajta és lüktet.

A második telefonhívással leegyeztette, melyik asztalnál randizzon valakivel. Egyébként kora délután volt és nem messze egy dekadens borfesztivál pályázott jobb hírnevére. Utoljára tíz évvel ezelőtt szólítottam le magányos nőt egy strandon. Tájképben jól nézett ki, közelebbről az anyám lehetett volna. Akkor alábbhagyott begőzölt heveskedésem. Itt most mellettem három puszi cuppant hirtelen egymással átellenben, mialatt rám néztek a csajok. Nem tudtam, hogy vihogásukat kihívásnak véljem-e. „..ha a parkban csiklandó nevetése mögött nem érzed meg, hogy mire vár..” (Francois Villon: Ballada a múlt idők dámáiról) - magamra vessek. Csak módjával és diszkréten az alázással. Percek futottak, pillantások váltakoztak. Cappuccino, vékony hosszú női cigaretták. A másik lány, aki később érkezett, Nikolnak szólította emezt, vagyis másnak a kedvesét. Alig negyedóra múlva azonban úgy szétrebbentek, mint a verebek. A galamboknak is annyi. Hess! Ismerős cuppanások, bye, bye, szia! Igyekeznem kellett, hogy lépést tudjak tartani a lánnyal. Követési távolságot tartottam kutyapóráz effektussal: húzd meg, ereszd meg, majd össztánc: lépés hátra és előre, kettő jobbra, kettő balra. Másnak a kedvese végig úgy tett, mintha már észre sem akarna venni. Amikor menetközben telefonált, szinte egész lénye kicserélődött. Már nem az a láb, nem az a comb, nem az a ringás és még csak nem is az a mell. Megszűnt számára a külvilág. Nőiessége érzéketlenül lehámozódott, céltudatosan, sőt magabiztosan haladt, vagy inkább vonult. Átvágott a téren, bement az utcába a sarki ház felé. Kíváncsiságom ekkorra kifeszült, mint egy felajzott íj. Ki ez a nő, aki bolondját járatja velem, netán csak képzelődöm? Ez nem lehet igaz. Bemegy oda, pont abba az épületbe. Mit kereshet ott ez a liba? Percekkel később portyám kudarca egy fának támaszkodott, majd leült.

Álmélkodásomba belecsengett mobil telefonom zenéje. SMS-t kaptam: „Holnap 10 órára elbeszélgetésre várom a pályázat helyéül megjelölt irodában. Aláírás: T. Nikolett cégvezető”. Én marha. Hát nem elfelejtettem a mondást: Cherchez la femme. Mindenütt. Dans la rue aussi.