Jelige: orgonasipok

Beküldte: admin, 2013-04-13 18:36:11  | Címkék:

Anyámnak

Emlékképek, amelyek gyakran visszatérnek.

Ősztől lopott színekkel szőtte be magát az október azon a délutánon, s hófehér fátylat húzott a falu tetejére a fagyos hó. Emlékezni mentem haza, sok év multával. Álltam a kapunk előtt, mint a hívatlan vendég, tisztába voltam Anyám hiányával és ma, csak emlékezni fogok.  Gondolataimat, a délutáni Nap át szőtte ezüsttel - arannyal, s Anyámat kívántam látni újra, és újra. Erős volt a vágy és hajthatatlan voltam. Mint kis csavargó gyermek osontam a házunkhoz, és csodálkozva láttam, házunk a sok év multával jócskán megnőtt. Idő közben hosszabb is lett, s a megnyúlt árnyékban, hirtelen, Anyám ősz haját láttam megvillanni. Kezem a magasba szökött, ölelésre készült, de hamar ráébredtem, hogy ez csak egy álom. csak egy délibáb volt. Ekkor testemen gyötrő fájdalom lett úrrá, és kínzó hatásként ért a látomás. Nem, nem Ő volt, csak kinyílt újra a hófelhő marka, s friss hóval szórta be a szempillámat. Fájt nagyon, hogy egy pillanat alatt, a csipkés- átlátszó dérben úszott el Anyám emlékképe.

Talpam a fagyos földtől felforrósodott, s boldog voltam, mert a szívem aranyrögöt kapott! A nap fénye vékonyodó sugarai, amely lemenőben volt már, a kiserdő mögé hirtelen lezuhant. A napnak, a hónak egymásba karolása, csalóka varázs volt csupán, s az át élt pillanat, elért testemnek minden zugában. Borzongtam és fáztam, s a szapora kis hópihéktől, már az oromig sem láttam. Majd, maga biztosan, megkondult a Csonka torony régen hallott harangja. Megrezzent lábam alatt a föld, s az esti imát, amiért megzizzent a harang nyelve, körbe ölelte a völgy. Gyermekkoromban, ha a harang szólt, Anyám kezemet összetette, s arra kért,

Imádkozzál velem! Akkortájt, én öt éves lehettem. Szívesen idézem vissza e kedves képet, gyakran álmodok a házunkról, Anyámról, a kert virágairól, a fa verandánkról. Minden alkalommal, Anyám dalos bölcsőjében érzem magam. Azt az érzést, azt a csalóka pillanatot, amiért hazamentem, már idősödő fejjel, ha, csak egy pillanatra is, de, meg találtam. Mint kis esendő gyermek, örömömben zsebkendőmbe kötöttem a pillanatot, és szorosan megcsomóztam, hogy soha többé, el ne hagyjam.