Hirdetés
Pályázatok » Édesanya
Bejegyzések a következő címkével: 'p'
Jelige: pannipetirego
Anya, anya, anyácska
Anya, anya, anyácska…
E három szót súgom,
Ha szükségem van tanácsra,
Vagy nincsen hová bújnom.
Anya, anya, anyácska…
Ha ujjam tűvel szúrom,
Vagy lépek csípős csalánba,
E három szót súgom.
Jelige: PIER - 757
ANYÁK NAPJÁRA 1841.
az élet értelmében és szépségeiben
neked pokoljárás önként vállalt feladatod
magaddal hordod szenvedélyes hitedet
küldetésed szembeszáll
a mindenség akaratával tévedéseivel
forrásaid megtartó megújító energiái
sok apróságba fontosságot sugároznak
az érzelmek átadása velem marad gyönyörködtet
csak tőled kaphatom mindörökre
Jelige: poezis
Anyám emlékére
Elragadott a szárnyas idő
Ki tudja merre a fészke
Hol rejti édes asszonyiságod
Simogató anyai lényed?
Szavad már messzi harangszó
Csak szívem érti, hogy mit üzen
Pillantásod hajnali fény
Hűvös, és nem melegít.
Visszasírom a régi reggeleket
Befogadó, puha ágyad
Pilládon a tétova könnyek
Fényes futása, néha ijesztett,
Pedig csak az álom hagyta nyomát
Szemed zúgától, nevető szádig.
Felettem is köröz az égi madár
Már összepakolva motyóm
A lelkem is kisöpörve,
De még ide kötnek a vágyak
Alkudozom az álnok idővel
Mely rejti a holnapok arcát.
Jó volna tudni, hiányom,
Mint hantot ezernyi virág
Elfedi-e a sok közös emlék
Vagy nyugtalan szívetek
Mint az enyém, őrzi az űrt
Jelige: Pipi
játszunk
figyeld a kezem varázsló vagyok
földön fekvő kötélen bekötött
szemmel egyensúlyozva
húzlak elő a kalapomból
ülj az öreg díványra látod
csipketerítőd szétfoszlott
tűzhelyen hagyott lábasodba
beleszáradt a paprikás krumpli
hamutartón rúzsfoltos
cigarettád füstszűrőig égett üres
kávéspoharadban meggörbült kiskanál
rongyosra lapozott szakácskönyved
nyitott lapjain egytojásos ételek
mennyit nevettünk ezeken ritkán volt
otthon tojásunk mondom
figyeld a kezem elővarázsollak magamból
hallom is a hangod ebédelni hívsz virágos
mélytányérba köménymagos rántott levest
mersz hozzá kenyeret aprítasz morzsát a
galamboknak szórod az ablakból figyeljük
szenvtelenül mint múló éveinket
egymásután csípegetik a magas
széken ülő kishúgom etetem
forgatja fejét fülébe kanalazom a levest
velünk nevetsz miközben sírsz a könnyed
szétáztatja az emléked akvarellként
oldódsz nézd mit csináltál
már az arcodra sem emlékszem
asztali kis tükröd sem segít nem
láthatlak benne pedig hányszor
hajoltál fölé betegségeden töprengve
miközben értünk aggódtál
nem látom az arcod így nem éri
jól van vége a varázslatnak buta tréfa volt téged önző magamnak visszaidézni
belátom mindent elrontottam menj
jobb is így nem látod mi lettem
ócska szellem egy visszaválthatatlan
üvegben azt mondtuk egymással
becsületesen játszunk pedig tudtam
becsapsz a varázsló mindig
te voltál én csak varázslóinasod
