Pályázatok » Édesanya
Eljön a május első vasárnapja
Mikor e szó „ÉDESANYA”
Fontosabb mindennél e világon
Mert ez az „ANYÁK NAPJA”!
E napon ünnepeljük őket
A kedves, aranyos, törékeny nőket
Kiknek megadatott a kitüntetés
A keserves, fájdalmas szülés.
Egyhangú mintában úsznak gondolataim a szőnyegen,
Kopottas fehér fátyollá lett lenőtt hajadnak töve,
Évek súlyos akarata osztotta s vonalazta orcádat,
Szent sóhajba merülve hagyják el szavaid e szájat.
Poros tömbbe csavarva, fekszel az ágyon s betegen
Eget képzelsz a plafonon, a csillagok csak legyek,
Lehullnak olykor lábujjadra, hadd kívánhass egyet,
Magadnak másik életet s jobb gyermeket, az életre.
Reggel van, mindenki anyát követeli. Félig csukott szemmel kecmergek ki a jó meleg ágyból. Egyszerre kellene mindenütt lennem, miközben próbálom ezek felett fejben összerakni, mik is a teendők aznapra. Anya, vegyél ki! Anya mesélj! Anya inni kérek! Közben az előszobából a férjem: Szia, én mentem dolgozni!... És itt maradok egyedül két kisemberrel, akik nagyon tudják, hogy mit akarnak, de az gyakran szöges ellentétben áll az én elképzeléseimmel.
Anyámnak lelke,
Mámorszín este
Lelkemet magához szegezte.
Anyámnak teste
Bíborszín este
Testemet a Földre emelte
Azt hiszem, nem várt gyerek voltam. Apának soha nem volt egy kedves szava hozzám. Csak anya ölelt. Apa talán a nevemet sem tudta. Mindig azt mondta, a gyerek. A gyerek maradjon csöndben, a gyerek hagyjon békén, Aranka, foglalkozz már a gyerekkel, szólt anyámra, amikor a hivatalból hazahozta a munkát. Szinte minden nap. Be sem mehettem a szobájába. Kulcsra zárta. Az acélbetétes ajtót vastag műanyaggal burkolta be. Nehogy kopogni tudjak rajta.
Anna és Papus a kandallónál ültek. A tűz sejtelmesen lobogott, megvilágítva Anna arcán ezernyi kérdést, mely élete 8 évében összegyűlt gyermeki lelkében. Papus 6 éve készült erre a napra, mióta leánya eltávozott közülük Anna születése után 2 évvel. Minden porcikájában, s szívében is érezte a pillanat jelentőségét. Unokájára nézett és tudta, itt az idő.
Mária egyedül ment le a bevásárlóközpontba. József a tetőtéri parkolóban maradt, mert féltette fullextrás, új kocsiját, hisz annyi furcsa dolog történik mostanában… Ült a kényelmes ergonómikus vezetői ülésen és mobiltelefonján fakereskedésének egyre szerteágazóbb ügyeit intézte.
Beléptem az üres lakásba, ahol már senki nem ült a televízió előtt, hogy az esti sorozatokat nézze, már nem kuporogott senki sem a számítógép előtt, hogy értetlen kérdésekkel bombázzon, hogy mit és hogyan kell használni, valamint már egy árva lélek sem járkált fel-alá, hogy reklamáljon az ott hagyott mosatlanokért, a szétrámolt ruhákért, vagy, amiért nincs kiszellőztetve.
Ezermillió fényévre innen,
Vagy annál is messzebb talán.
Bánj vele jól hatalmas Isten,
Mert a Te vendéged, az én Anyám!
Szeretni, feltételen, odaadással férfiembert ölelni át
A legszebb ajándék a nő testének, lelkének egyaránt.
Ilyenkor megszűnik, a perc, az óra, a külvilág.
Egyetlen meztelen ölelésben, találkozik az élni akarás.
Anyaság. Megannyi nő álma, vágya, vagy csak átka tán.
Gyarló anyukák, vigyázzátok a csöpp ember minden álmát.
Óvjátok, féltsétek, szeressétek testetek, tiszta lelkű magzatát.
Fáradtságot nem felismerni, csak boldogan megélni minden pillanatát.