Hirdetés
Pályázatok » Édesanya
Bejegyzések a következő címkével: 'n'
Jelige: Nikica
„Drága gyermekem!”
Ülök az árvaház lépcsőjén, és nézem, ahogy egyre csak esznek a gyerekek az ebédlőben. Én nem eszem… Nem vagyok éhes. Csak néhány napja kerültem ide, apám meghalt, anyám nem volt. Az utcán talált meg az igazgatónő, akit minden gyerek „Anyának” hív. Én nem fogom! Sőt! Rút boszorkánynak fogom hívni! Csak hogy tudja, nekem nem kell a szánalom, sem egy másik anya! Nekem nincs anyám!
Jelige: kola
Szőnyeganyag
Egyhangú mintában úsznak gondolataim a szőnyegen,
Kopottas fehér fátyollá lett lenőtt hajadnak töve,
Évek súlyos akarata osztotta s vonalazta orcádat,
Szent sóhajba merülve hagyják el szavaid e szájat.
Poros tömbbe csavarva, fekszel az ágyon s betegen
Eget képzelsz a plafonon, a csillagok csak legyek,
Lehullnak olykor lábujjadra, hadd kívánhass egyet,
Magadnak másik életet s jobb gyermeket, az életre.
Jelige: Mothership
Anya és a job sharing projekt
Reggel van, mindenki anyát követeli. Félig csukott szemmel kecmergek ki a jó meleg ágyból. Egyszerre kellene mindenütt lennem, miközben próbálom ezek felett fejben összerakni, mik is a teendők aznapra. Anya, vegyél ki! Anya mesélj! Anya inni kérek! Közben az előszobából a férjem: Szia, én mentem dolgozni!... És itt maradok egyedül két kisemberrel, akik nagyon tudják, hogy mit akarnak, de az gyakran szöges ellentétben áll az én elképzeléseimmel.
Jelige: WALTZ
MEMENTÓ
Azt hiszem, nem várt gyerek voltam. Apának soha nem volt egy kedves szava hozzám. Csak anya ölelt. Apa talán a nevemet sem tudta. Mindig azt mondta, a gyerek. A gyerek maradjon csöndben, a gyerek hagyjon békén, Aranka, foglalkozz már a gyerekkel, szólt anyámra, amikor a hivatalból hazahozta a munkát. Szinte minden nap. Be sem mehettem a szobájába. Kulcsra zárta. Az acélbetétes ajtót vastag műanyaggal burkolta be. Nehogy kopogni tudjak rajta.
Jelige: Nóra57
Anya csak egy van!
Amikor gyermekként a világra jöttél, ő volt az első akit tisztán szerettél.
Kezedet megfogva úgy óvott és féltett, szelíd mosolyával kedvesen becézett.
De ahogyan lassan múltak el az évek, szívedben ébredtek lázadó én képek.
Ő akkor is féltőn kedvesen becézett, nem törték le gondok, régi rossz emlékek.
Anya ha átölelt mindent szebbnek láttam, az ő lágy ölében pillangókkal szálltam.
Most már anya lettem, most már én is látom, hogy ennél a szónál nincs szebb a világon.
Ez a szó el ringat, dédelget és éltet, értelmet ad annak hogy ezért kell élned.
Jelige: aroma
Mária a bevásárlóközpontban
Mária egyedül ment le a bevásárlóközpontba. József a tetőtéri parkolóban maradt, mert féltette fullextrás, új kocsiját, hisz annyi furcsa dolog történik mostanában… Ült a kényelmes ergonómikus vezetői ülésen és mobiltelefonján fakereskedésének egyre szerteágazóbb ügyeit intézte.
Jelige: Moonspell
A függöny mögül
I. A kölyök
A fiú kiskamasz volt, és már két éve belépett élete azon szakaszába, amikor anyai ölelés helyett inkább női ölelésre vágyott, lehetőleg egy érettebb, nagymellű nőére, de ha valamelyik csinosabb osztálytársa adta volna önként, az sem lett volna baj.
Bár egyelőre nem állt senki sorban azért, hogy őt ölelje (leszámítva persze anyját és nagyanyját), azért sokszor elképzelte, ahogy egy-egy kiválasztott lány ölelő karjaiba, majd karoló ölébe fogadja. Az ilyen fantáziák persze normálisak, tudja ezt minden érett férfi, de az éretlen kölykök számára furcsák, bűnösek, szégyellnivalók… És kiiktathatatlanok.
Jelige: zombianyu
Anyukám egy zombi
Anyukám egy zombi
Szeretem őt nagyon
Roncsok között élünk
Madáron és agyon
Anyukám egy zombi
Én meg zombigyerek
Megszid, ha a sírból
Reggel későn kelek
Jelige: Macikave
Érdes volt a kezed
Konyhánkban zene szól, húst klopfolsz, ébredek éppen.
Babzsák testem húzom, unottan söpri a padlót.
Gyermekkor, puhaság, takarón a virág, mese, rajzfilm.
Teljességét másolom át odabentre a képnek.
Méhecskés bögrémben gőzölgő macikávét
nyújtasz, szólnom sem kell, homlokomon puszi cuppan.
Érdes volt a kezed, de örökké csak simogattál.
Jelige: nagymama
Sorsfordító idő
A naptár a XIX. század utolsó évét mutatja, a novemberi estében az esőcseppek ütemesen verik a kis falusi ház ablakát. A szobában a cserépkályhából kellemes meleg árad, a mestergerendáról lógó petróleumlámpa imbolygó fénnyel világítja meg a szoba egyszerű berendezését. Falun a lakás bútorzatából nem lehet következtetni a tulajdonosok vagyoni helyzetére. Hanem az istálló… bezzeg már az épülete is tekintélyesebb a lakóháznál, és az állatok száma, de főleg gondozottsága, elárulja, hány hold föld birtokosa a gazda, és hogy a község „kasztjai” közül melyikbe tartozik.
