Jelige: "Amit anyámtól kaptam"

Beküldte: admin, 2013-04-05 11:07:16  | Címkék: a

Amit anyámtól kaptam

Elmondom néktek, mit kaptam anyámtól,
Mindazt, mit kaptam nehéz szavakba önetni.
Az én egyetlenemtől, ragyogó napsugártól,
Ki létem minden mozzanatát, lépését tereli.

Kaptam én tőle drága, szent gyökereket,
Bármerre is járjak, idegen sehol ne legyek,
Égig érő, felleget szelő tündérszárnyakat,
Mik a gyötrelmek tengerén engem tartanak.

Tőle kaptam lelkembe örök fényű lángot,
Hogy hitem legyen bízni egy szebb világot,
Kaptam tőle hatalmas, barna szembogarat,
Hogy ne csak nézzelek, hanem lássalak.

Szívembe elültette ő a hála kis virágát,
Liliomot ületett rózsát, orgonát és kálát,
Melyek zord időkön is nyílanak bennem,
Sziromcsodát szórva szét a lelkemben.

Napsugarat ádott nékem az anyám,
Szép szavakat, hogy kinyíljon a szám,
Békét, becsületet, tisztességet adott,
Minden mozdulata hitelességet suttogott.

Lelkierőt lopott az én egyetlenem belém,
Ha gyermeke retteg és iszonyúan fél,
Akkor is tudjon indulni, merjen lépni,
Mert élni születtünk ide, nem félni.

Anyám nekem megbocsátást álmodott,
Megtanította elengedni, mi elmúlni tudott,
Segített nekem újra, és újrakezdeni,
Alkotni nevelt engem, és teremteni.

Felelősséggel, hittel nevelt fel engem,
Értelmet adva nékem, hogy születtem,
De a legnagyobb kincs, mit adott édesanya,
Az a viharokat pusztító fényes mosolya.