Hirdetés
Pályázatok » Művészetek Találkozása » Jelige: Hosszú műszak
Jelige: Hosszú műszak
HOSSZÚ MŰSZAK
Majdnem lekéste a 6.15-ös buszt.
Ha fél perccel később fut be, már csak a hátsó rendszámtáblát és a lámpákat látja eltűnni a kanyarban.
Nehezen megy ez a reggeli felkelés - százszor inkább az esti ügyelet, mint a korai!
No, mindegy - gondolja - hetente egyszer belefér. Legalább emberi időben végzek délután.
A sofőr oda sem néz, de biccent, mikor a bérletét felmutatja. Hátramegy a középső ajtó után a magasított dupla ülésekhez és odacsusszan az ablakhoz. Ha az üvegnek dönti a fejét, remekül belátja az egész buszt. Rajta kívül csupa nő szállt fel - inkább nénikék. Fonott kosaraikat, görgős táskáikat fogva diskurálnak és csak akkor állnak fel, mikor feltűnik a városszéli szupermarket.
A busz utána percekig zötyög az üres mellékúton. Kétoldalt derékig ér a gaz, csipkebogyóbokrok, meg valami fehér virágot növesztő cserje. Aztán felbukkan a körforduló, a rozsdás buszmegálló és mögötte a vörös téglaépület.
A sofőr beveszi a kanyart és a megállónál kinyitja az összes ajtót. Összebiccentenek, ahogy leszáll.
A zsebében kotorászik a mágneses belépőkártyája után, a leolvasóba dugja, közben pislogás nélkül néz a bejárat feletti kamerába. Két perc alatt bent van, előtte és mögötte a szokott módon nyílnak és zárulnak a biztonsági ajtók.
A raktárba megy, elővesz három fém tálat, leteker egy félméternyit a slagból és kiöblíti, majd teletölti őket vízzel. Elővesz másik hármat, meg a félig teli tápszeres zacskót a felső polcról és szemmértékre harmadáig tölti az edényeket. A másik polcról leveszi a szárított almával és aszalt gyümölcsökkel teli dobozt, mind a három tálba tesz egy-egy marékkal és összekeveri a táppal. Kiskocsira pakolja őket és úgy tolja végig a folyosón.
Most tűnik fel neki először, milyen nagy a csönd. Máskor már makogva, panaszkodva perlekednek és az öklüket rázzák egymás felé éhesen az irányítópultok mögül - most sem ez, sem a gépek alapzaja sem hallatszik.
Benyit és balsejtelme beigazolódik: odabenn is teljes csönd. Az összes gép süket, a lámpák sötétek és a kifutón sincs semmi mozgás. Még a kutya sincs a helyén.
Houston, merre vagy? - kiabál addig, míg zörgést nem hall a kifutók szélén álló bokrok alól. A husky kisvártatva előbújik, megrázza a bundáját, de szokásától eltérően nem jön oda hozzá egyből, hiába guggol le és nyújtja a kezét.
Ez furcsa. Houstont ő hozta el egy menhelyről három hete, mikor legutóbb megszöktek ezek a kis dögök. Leizzadtak a kollégával, mire összefogták mind a hármat - jobb nem belegondolni abba, hogy mi lett volna, ha híre megy a városban, kiket tartanak itt.
Eddig úgy tűnt, Houston remekül bevált, pedig a huskyk nem kifejezetten házőrzők. Nem is őt akarta elhozni először, hanem egy nagyobb testűt, csak attól tartott, hogy az esetleg megnyuvasztaná az alanyokat. Houston fakókék szemében több volt az értelem, ezért őt választotta ki és hozta el a céges kocsival - mire a fentebb említett téglaépülethez értek, már fel is vázolta számára jövendő munkaköri leírását, aminek a kutya idáig remekül meg is felelt.
Most azonban bizonytalanul lóbálja lompos farkát, fejét elfordítva kerüli a tekintetét és kissé sunyi pofát vág, mikor újra hívja. Egy erőteljesebb, “Houston, az anyád úristenit” felkiáltásra azért idejön és hagyja, hogy a pofáját kézbe vegyék.
Hová lettek ezek az átkozottak? - kérdezi, miközben gépiesen vakargatja az állat fejét. Mikor a fül mögötti részhez ér, valami ragacsos-nedvesre tapint és ebben a pillanatban a kutya is felnyikkan. Elrántja a fejét, úgy morog és egy pillanatra kivillantja oldalsó két metszőfogát.
Most veszi észre, hogy a másik fülből is hiányzik egy darab és mintha az orrnyergéről is több ponton lekapták volna a szőrt. Leül az egyik székre, tovább vakargatja a kutya hátát, de most már figyel arra, hogy talál-e további sérülést. A fejen kívül szerencsére semmi - morog maga elé, miközben husky a lábánál ül és farka időnként a cipőjét verdesi.
Tudod Houston - kezd hozzá - a közelmúltban volt egy kis problémánk. Nem is olyan kicsi, ha arra gondolok, hogy közel álltunk ahhoz, hogy ezt az egész kócerájt kitelepítsék. Ha jól látom, most megint igen közel állunk hozzá.
Hátramegy a kutyával a raktárba és pár erőteljes szóval eléri, hogy nyugton maradjon, amíg jódos vattával letörli a fejét. Mikor ezzel kész, elpakolja a jódot és leveszi a töltőről a céges telefont. Előveszi a mobilját is, hogy kiírjon belőle két számot - egyik a főnökéé, másik a feleségéé. Megígérte neki, hogy ma este étterembe mennek, de már most tudja, hogy ebből semmi nem lesz.
Én vagyok az, szia! - szól bele, mikor a másik felvette - Figyelj, nem érek haza időben. Majd máskor bepótoljuk. Hosszú műszak.
