Pályázatok » Második New York » Jelige: Amrita86
A kávéban valami több van, mint koffein. Megiszod, elbódít. Nem is számít, milyenek az asztalok, a székek. Aranyos, márványos, pompás, vagy rozzant, régóta használt darabok.
Akik ide jönnek, különben sem szoktak igazán körbenézni.
Az egyik úgy tépi fel az ajtót, rohan a pulthoz. Leroskad, dönti magába a forró italt, végre oldódik benne minden. Düh, bánat, élet. A másik tétován lép, óvakodik befelé, azt hiszed, visszafordul talán, de nem teszi. Elszánja magát, leül, iszik. Sokan-sokan, jönnek egymás után, mind egyformák, mind különbözőek.
Aztán már nincs többé költő, férfi, nő, bűnös vagy áldozat. Idő sincs.
Valahol magasan, a borús ég alatt varjúszárny repít. Elmaradnak alattam a panelek szürke tömbjei, a jelen meg a múlt álombeli és valóságos budapesti kávéházai. Rekedt hangú, öreg, kopott madár vagyok. El innen, el.