Bejegyzések a következő címkével: 'c'


Jelige: costello

Beküldte: admin, 2012-12-04 21:01:45 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Talált

Kávéházi rémregényem a brazil munkás farzsebében blazírtan vár, hogy föladják postán, föld ajak, spontán szöveg, szögek a ládán, benne kávébab.

Globáltotál hablatyolás vagy történet: ma sem lesz reggeli, irány a Meki, inkább valami kávéház, friss narancslé, árulkodás – neki nem is jut, csodás. Három tojás, rántotta, húzta-vonta a földet a brazil, fonta be a kis mag az új DNS-t, kis kalács, kis vaj, kis dzsem, kis fizetés. Kis ez-az.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Caravaggio

Beküldte: admin, 2012-12-04 20:59:46 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

A csomag

Mintha megált volna az idő. Csupán az aranyozott oszlopokon jelent meg valami vöröses patina, ami valamiképp jelzi, hogy valami mégiscsak mozog, tolja az előrébb az emberek életét.
Már egészen mások járnak. Csupa idegen. Akiknek még a nyelvét sem ismeri. Idegen országokból. Látogatók, akiknek van pénzük, hogy a csillogást megfizessék. Ezt persze nem érti. Öreg. Az ő korában megszokás volt kávéházba járni nap mint nap, hogy megigya munka elött a szokásos feketét és néhány kósza mondatot firkáljon a gondosan odakészített „kutyanyelvre”. Hogy minden héten az ide bejelentett címre várja a postáját, amit az örökké mosolygós főúr hozott az asztalához. Barátokkal, művésztársakkal találkozni, beszélgetni. Meg egyáltalán csak úgy, szórakozni. Kultúráltan, ahogy azt az Ő társadalmi köre „kívánta”. Ötven éve teszi meg a mindennapi távot otthona és a kávéház között. Gyalog megy, mert a konflisok már nem járnak. A főútat hosszan elnyúlva villamosok járják, farmotoros buszok szuszognak keresztül-kasul. No lám; a gázlámpák helyett is hirtelen-fényű izzók. Szokatlan gyorsaság mindenütt.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Captain Morgan

Beküldte: admin, 2012-12-03 21:23:55 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Változnak az idők

Újra arcomba fröcsköltem a hideg vizet. Vártam, hogy lehűtsön, megnyugtasson, elmúljon a kezem remegése. A Kávéház mosdójának tükre egy kétségbeesett alakot mutatott. A szívem dobolt, a halántékom lüktetett, a gyomrom vadul háborgott. Lámpalázam van! Pánikolok!

Júlia lépett mögém, végigsimította a hátam és gyengéden masszírozni kezdte a tarkóm.

-Ne izgulj! Már bent vagyunk, kifelé jön a móka része! – Sss…- tette ujját a számra. – Itt vagyok, együtt csináljuk. Emlékezz! Ismételd a jelmondatunk!

Hallgattam rá, közben mélyeket sóhajtottam.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Csillámpóni

Beküldte: admin, 2012-12-03 21:04:00 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Velence

Irén hatvanháromszor keverte meg a kapucsínóját, mire barátnőitől szóhoz jutott és végre bejelenthette a nagy hírt.

– Képzeljétek, Bélával holnap Velencébe megyünk. Ott ünnepeljük a huszadik házassági évfordulónkat, és csak annyi kikötése volt, hogy meg akarja nézni a meccset. Én dönthetem el, hogy mit csinálunk és hová megyünk.

A barátnők irigykedtek, néhány évvel ezelőtt még együtt határozták el, hogy Velencét mindenképpen látniuk kell. Irén már látta maga előtt, ahogyan egy romantikus kávézóban kevergeti a méltán híres olasz kapucsínóját, amelynek állítólag olyan kemény a habja, hogy a kockacukor csak lassan, fokozatosan merül el benne.

– Mit fogtok csinálni? – kérdezte az egyik barátnő két falat francia krémes között.

0 comments | A teljes bejegyzés