Jelige: Rozoga

Beküldte: admin, 2012-01-19 20:09:43  | Címkék:

Találkozás a Halállal

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]? Mért nem otthon vagyok? Magam sem tudom. Ahol most vagyok minden gyönyörű, mintha fényből rajzolódna ki a környezetem. Megnyugtató és tiszta, lelkem szinte súlytalan. Mellkasomból az érzések kiürültek, elmém kitisztult, úgy érzem belül üres vagyok. Vagy talán csak boldog?
Ez a hely mely szinte angyali szépségekben ragyog, ismerős nekem. Egy tó, egy szép vízesés, a mennyekben érzem magam. A tóban egy magas lány áll és a víz megcsillan gyönyörű szép fehér bőrén. Jobban megnézvén rájövök, hogy én vagyok az. Nagyon érdekes érzés látni magam kívülről. Életemben nem láttam magam ilyen szépnek. Ez az érzés, amely egyre jobban hatol a legbelső valómig, érzem, azt akarja, hogy elmenjek. Látom magam és tudom, hogy valamit üzenni akarok magamnak. Nem hallom.

A szirének éneke elvarázsol engem, elbódulok. Az idáig töretlen fényességben most árnyékokat látok .Egy sötét alak körém fonódik, lelkem szorítja ,engedni nem akarja és maradásra csábítgat .Nem tudom honnan, de érzem  ,hogy nem szabad maradnom. De ez a sötétség mely körém fonódott nem enged el ,itt lakik a lelkem mélyén és belülről gyötör.

Le akarom győzni, sikerülni fog ,de ahogy növekszik benne  a félelem egyre többen lesznek körülöttem .Valaki mentsen meg , nem akarok itt maradni .

Hirtelen erős ütést érzek a  mellkasomban .A hely ahol voltam kezd szertefoszlani. Visszatértem. Körülnézek s a családtagjaimat látom kisírt szemmel .Halálközei élményem volt . Elképesztő tapasztalat volt ez számomra.

További életem ennek befolyása alatt telik Az összes földi dallam a szirének énekéhez képest zörgéssé halványul. Az összes emberi érzés mit sem ér ,egyik sem fogható ahhoz amit ott éreztem. Most lettem csak igazán üres s rájöttem, hogy nincs körülöttem más csak a sötétség végtelen pusztasága. Habár akkor ott nyertem, végül rá kellett hogy jöjjek ő nyert,lelkem fonalait Ő fogja és húz egyre közelebb magához Várom a halált  ,már nem félek tőle, karjaiban akarom érezni magam .A varázslatos helyet amit csak én láttam,lefestettem ,hogy mások is átérezzék szépségét. Mikor én visszatérek oda, általam készített „szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán