Jelige: Pera76

Beküldte: admin, 2012-01-23 18:33:25  | Címkék: p

Átalakulás/megmaradás törvényei

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
mit ránk hagyni méltóztatott az ős(z),
s mi éppen annyira színes-közös,
mint hervadó íriszekben a(z) (f)esték,

a lilán fagyott égtükörből nézve?
Kaján a termés(zet), s mi is azok.
Nem elhullatjuk, amit ránk hagyott?
Utolsó percen leszünk megigézve.

Bölcsességünkkel apad a tudás,
s ahogy konyul, kinn és benn setét.
Lomkoronát, fogak metszetét
műre cseréljük, hát nem árulás?

Bár ugyanazok a(z) (i)gén(y)ek,
mitől leszünk ennyire szegények?

A gyermekkor arány(os)a(n) marad,
maszatos álmokra rongyosabb kacat...

A szív pongyola(pitypang), díszcsomag,
és univerzumunk - a tágult
a férfi állításba fásult,
-belőle is kipergett rég a mag.

Mert nincs bennü(n)k már semmi nagy haszon,
hiányu(n)któl roskad itt a lét,
én is elhagyom a magamét,
mint kutyaszart a friss fehér havon.

Ha egyszer a szél arra kergetőzik,
belé lép, hisz ez földön-maradék,
mindenre igaz lesz e záradék:
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]