Jelige: nakivagy

Beküldte: admin, 2012-02-02 23:01:15  | Címkék:

Rémény

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
arcodon úrrá lett a perc
akárha gondos paraszt az idő
egyre mélyebb barázdát szánt
reménykedő emlékeidnek

most csak suttog a fakult kép
az alkonyról mereng a csend
mint át nem látható súlyos felhő
értelmetlen dühvel borul rád
a sajgó megérthetetlen

bár sikoltana a bőrön a ránc
ököllel csattanna agyadban
hogy érezd mivé leszel,
hogy megmarkold a megfoghatatlant

de még elrágódsz a lombdús tanya ízén
érzed tenyeredben az időlepte tárgyakat
homlokodon már-már megszólal egy csók:
aludj csak kisfiam, szép álmokat

gyertyányi fényben lopakodó remény
a tükörből az arcuk tükröződik
talán elfedheti még a kínt a tudat
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

 

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán