Jelige: banana

Beküldte: admin, 2012-01-19 01:21:15  | Címkék: b

„Hová lettek a családi ereklyék”[1] 
Kérdi szürkén egy szeptemberi szerelem,
Hiszen azt mondják a bölcsek
A világ nagy olvasztótégelye feledt rejtelem

Sugárzó mosolyodért halok minden este
Hisz a csont már lerágva a világ darabokra esve,
Mint kimondott szó után van mit félteni
Szívünk bukott nem tud félreérteni

Hiába vártam valami újulásra
Csak sikított arcomon egy utolsó kérelem,
Mint egykor oltárodon karjaidba hordtál
Tedd újra meg minden éjjelen

Kimondatlan szó repíthet vissza egyszer
Sugárzó mosolyodért halok minden nesszel,
Féltem az álmod mi bennem múlandó
Nem születek ujjá, porrá hull minden halandó

Új tavaszra felhős égbolt, hűvös nyárban maradnék
Már nem omlik múltba miért darabokra szakadnék,
Megromlott családok, elveszett barátok, éveinket döntik
Mik az elmúlástól szépek „szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán