(A déli parton)

A mély azúrban bárányfelhők habja
Magaslik fenn, vacak szellő se libben,
A bőrt UV-sugárzás simogatja,
Lányok feszülnek pompás bikinikben.
De távolabb, szagos platánok árnya
Csábít leülni boldog hűvösével.
Egy sör. Tikkadt lelked mi másra vágyna?
A sóvárgás itt könnyen enyhülést lel,
S a szédítően vibráló világot
Árnyékból mindjárt nyájasabbnak látod.

(Délután)

Imitt-amott beszökdös egy kevés fény,
A fékevesztett nyár is benyomulna
A félig engedett redőnyök résén,
De sugdosón, serényen szertefújja
A légkondi a lassú délutánban.
Egymásra villannó tévécsatornák,
A nappaliban észrevétlen lágyan
Bizonytalanná omlanak a formák.
Ma már amúgy se történhetne semmi,
Egy sört a hűtőből ki kéne venni.

(Éjjel)

Gomolygó füstben, sűrű félhomályban,
Tolongás, lárma, összevissza képek,
A pult ragad, mindenhol kupleráj van,
A népek vad rögeszméket cserélnek    
Heves-harsányan, vagy csak megszokásból,
Nőstények várnak zsákmányukra lesve...
Le kéne lépni már. Jobb lenne máshol.
Ezer kockára hullik szét az este.
Vagy elrejtőzni hátul, jó sötétben...
Ott csöndesebb, kortyolj a sörbe szépen.

(Úton)

Elúszó tájba révedni aléltan,   
Egyhangú szép időtlenségbe veszve,
Műbőr ülésen, felfűtött kupéban
Utazni jó, utazni messze, messze.
Dúlt szántóföldek, lassan szürkület lesz,
A semmi hűvös érintése bársony.
Miközben éppen átdörög az expressz
Egy rémületbe dermedt állomáson,
A kézitáskájáért nyúl az ember,
Kibont egy sört, jó okker fény dereng fel.

(Teraszon)

A horizont bizonytalan szegélye
Lassacskán sűrű éjszakába olvad,
Százmilliónyi csillag pisla fénye
Kigyúl, s a görbe hold körül molyolgat.
Városmoraj, tücsök, varázsos mixben,
Harmóniájuk nincs mi összetörje.
Parányi nesz csupán, kupak ha szisszen,
A pillanat szökik, kortyolj a sörbe,
A nyár agóniája úgy ne fájjon.
A hab kifut, csordul karcsú poháron.

(Kertvárosban)

Pár utcára a délutáni csúcstól
Már hallani a bársonyléptű csendet,
Egy udvar mélyén lusta szetter kuksol,
A szellő langyos őszillatot lenget.
Az este szárnyait kibontja lopva,
Most lelkeden kis kósza mámor zsong át,
A billegős sörkerti asztalokra     
Nagy gesztenyefa szórja táncos lombját.
Itt jólesik kicsit leülni végre,
A pincér sört hoz, aranylik a béke.