Lehet hétköznap, vagy hétvége,
Sörözés a program estére.
Fáradtságra, búra, örömre,
Szükség van a korsó sörömre.
Amíg élek, így lesz örökre,
Malátám vidáman öntöm le
a torkomon, ’mi szomjazik rá;
Ne is tétovázzunk, igyunk hát!
Így lesz mindjárt, csapolják már a sört,
Csak az a kérdés, ki állja a kört?

Oh, te csodás arany-nedű,
Te istenek ajándéka,
Miattad leszek jókedvű,
Tőled forog a planéta.
Lehet fárasztó a nap,
Vagy kimerítő a vizsga,
Segít egy korsónyi adag,
Többet ér, mint bármely nimfa.
Száz szónak is egy a vége,
Nézzünk a pohár fenekére!

Sör-dal

színem, ha nem világos, barna lesz,
dobozba, üvegbe zárnak, nyúlnak értem,
habozva, nem habozva, vagy korsóban fel-
emelnek, és van, akinek egy hajtás elég,
belátja mind, előttük királyi pecsét
a talpakon vagy oldalt tetkó díszeleg,
hogy nekem is kijár, mi a jó boroknak,
én sem vagyok színtelen, amíg lehet,
és jólesik, emeljen fel a szomjúság.

Alátét-dal

alá nem írom: fönt nagyobb a tét,
a brand világos, de nem brandy, barna,
úgy kell kitartanom, enyém a vég-
szó csöndje, nem hiába talpalok sok
estén át nézve önmagam, kiraknak
újfent, lapítok, meg se pisszenek,
bár szisszenő hab szívat, igyad csak,
tiéd is, most folyok túl, láthatod,
alatt való vagy, míg pohártalpaktól
ájulsz, királyként nyelved öltheted ki.

Tél van.Mélyülő homályban,
kis zenekar zengi lágyan
dallamát az éjszakában...
Énekesük majd' kicsattan,
táncos körre úgy kipattan,
s öt dalt elnyom egyhuzamban!
Látni jól a kocsma füstjét,
néne teszi ki ezüstjét,
úgy várja a törzs-betérőt.

A szaggatott szív:merő vérzés.
Senkiben sincs semmi érzés?
Minek ide ennyi kérdés?
Enni, sört inni bizony jó,
de mi kéne, nem kapható,
ez itt ám a nagy buktató!
Kit magánya bús hangja bánt,
itt örvend a szent éjszakán.
Karácsony.Víg-üldögélőn?

Tartanak egy kis pihenőt,
sörből nyernek friss,új erőt,
csodálják a fénylő fenyőt...
A sör habja akár a hó,
puhán , selymesen olvadó,
de oly hamar elillanó!
Nincs más társuk,csak az ivás,
s nem értik, hogy ki a hibás,
az életük: passzivitás.
Most jönnek rá.Túl későn?

A dobszó  most újra pereg,
szívverésük beleremeg,
a világ: kusza rengeteg.
Gondolkodnak széthullásról,
hogy mit vesztettek a mából,
szétmarcangolt tűz-parázstól.
S hálás szóval köszönnének,
még egyszer- ha tehetnének-
 a családnak,  s feleségnek
 szép karácsonyt, istenfélőn...

SÖR, IVÓKNAK VALÓ

Szőlő dicséretét zengi Kölcsey tollából
Nemzeti énekünk,
Pedig gabonákból erjedt sörital is oly
kedves minékünk.
Szőlő levét isszuk, hisz borivó a magyar,
tartja a mondás.
Bár ezer év előtte sört érleltek eleink
vándorlásuk során.
Emelem korsóm folyékony kenyérrel,
Kedvenc italomnak tiszteletére.

Bár nyomába se érek előbb citált
koszorús egyénnek.
Rímbe hányt soraimnak azért
figyelmet remélek.
S tudván, hogy vagyok egyszerű
fűzfa poéta,
Sörkeksz firkálgatást nem vesszük
gyenge poénra.
Emelem korsóm folyékony kenyérrel,
Kedvenc italomnak tiszteletére.

„Borban az igazság”, mondják a régiek,
de Fortuna kegyéből
sört is adtak nekünk az Égiek
árpának levéből.
Mint volna gyöngyöző homlokomat érő
múzsa lehelete,
Akként hozza kedvemet a gyöngyöző sör
gőzének ihlete.
Emelem korsóm folyékony kenyérrel,
Kedvenc italomnak tiszteletére.

Felesleges szócséplésnek hamar
legyen vége,
Ha korsóm friss sör nélkül marad,
kiszárad a gége.
Igazi sör helyett ne tégy elém, komám,
csapnivaló lőrét,
Mintha babám keble helyett fognám
teheneknek tőgyét.
Emelem korsóm folyékony kenyérrel,
Kedvenc italomnak tiszteletére.

Sírva vígad a magyar, boldogságban én is
rívós dalra gyújtok,
Múlt esztendős nyavalyámat s nyomoromat
korsó mélyre fojtom.
Ahogy jókedvben, úgy búbánatban orcámon
patakzik a könnyem.
Hordó apadásig nem dobnak át a tornácon
olyannyira könnyen.
Emelem korsóm folyékony kenyérrel,
Kedvenc italomnak tiszteletére.

REMETE BALLADA

Sötét rengetegben búvó
rideg barlang mélyén,
Hosszú mélabús napjait
vén aggastyán élvén.
Ott lakik Ő remeteként,
Invitálást ne is remélj.
Az embereket ki nem állja,
sörrel dehogy kínálja.
Vidám nóta, víg kacaj,
tompa fülének zsivaj.

Vendégsereggel mókázni,
jókedvűen kvaterkázni,
sörözni és adomázni,
forróvérű táncot ropni?
Ha Te ezekre kiállsz,
vagy csak enni-inni vágysz,
ne a remetét zavard!
Kedvenc söröd kocsmájába,
bút s bánatot hátrahagyva
igyekezz hát hamarjába’!

Asztalhoz ült pár jó barát
Távol hagyva búját baját
Hétköznapok sötét rögét
S együtt itta hideg sörét
Ezer sztori, ezer mese
Nem tréfa a negyede se
Doboz sörök, páncélosok
Belőlük a karton se sok
Hallgasd meg az én énekem:
S tartsd meg őket jó Istenem

Szerelmetes bőség kosár
Mindig teli sörös pohár
Kedvet adó bútemető
Arany fényű hű szeretető
Igyak talán sima vizet?
Dehogy, inkább sört vagy tízet!
Ölellek és elmerengek
Áldom, aki megteremtett
Maradj velem örök álmom
Hadd érezzek sört a számon!

Dalolni van kedvem, mért is lennék búsan
Kaptam én a jóból, nem ritkán, de dúsan
Megdolgoztam érte, megérdemlem bőven
Nincs különbség e helyt férfiban és nőben
Örömkönnyem harmat, elborít az öröm
Amint átölelem hideg pohár söröm
Ha kínoz a szomjam gyötrő szenvedése
Söröm, te légy éltem legszebb tévedése!

Sörös könyörgő

Öt lökött hősöm, dögös göncöt öltött költők
Ödön, Örs, Dömötör, György, s Győző
Közös örökzöld gyönyört költ,
Öröktől körmöl Ömlőn nyöszörgőn.
Döngölt föld fölött ködökön röpköd
Őrzött bödönből gőz hömpölyög föl
Födő mögött fő, pörkölt dörömböl
Gyöngyözőn pöszörgőn bőrös körömből
Öt hősöm zömök zöld köcsögből löttyöt tölt
Fröccsöt? Szörpöt? Ördögöt! Sört hörpöl!

Sörivó-dal

hogy én vál-válogat, barna vagy világos,
délután, este a hőség ültet és csábít a
kertben, és hallom, hogy csapolnak,
krúdy jön, mesél, habját verik le éppen,
csak egy ujjnyi marad, szomjan is élnek,
de torkom száraz, és üldögélek vagy
csevegek, nem is érzem, hová talpalok,
és vissza, rácuppanok újra, majd hűsen
vész el bennem a hőség, enged a gallér,
aki fizet, mindig az lesz a gavallér.

Egyetlenem

Ó, habzó aranyom, csoda vagy te, csillogó
égi nektár, körülölel a mesés korsó!
Belém áradsz, színezed a szürke valóságot –
pezsdül vérem, ahogyan magamévá
teszem gyöngyöző tested, hát látod?
Habár csapból folysz, megunhatatlan vagy,te!
Férfiember fejét csakis te hűtheted le!
Némán tűröd mohó korty-harcomat –
fegyvered a keserűség, s lám magadat
megadod inkább, mint hogy elutasítsalak.

SÖRALÁTÉTVERS

Egyiptomban kenyér mellé
Fogyasztottak sörlevest
Babilonban sörrel hívták
Adóssághoz a kezest
Germánia vad gótjai
Sört vedeltek nyáron át
Lengyel vitéz forró serrel
Ülte meg szilaj lovát
Sörrel mulat ünnepekkor
A cseh, no meg a szlovák

Sört fogyaszt ma Európa
Sört a távol Ázsia
Amerika söreivel
Versenyez ma Afrika
Söröznek az ausztrálok
(persze nem a kenguruk)
Sört isznak a melósok és
Sört a médiaguruk
Sörrel kötik meg a békét
Ha végződnek háborúk

Isszák korsóból, pohárból
Csizma is rejtheti a sert
Pikolóval rendelheted
De kerüld el a vedert
Óvatosan emelgessed
A sörrel tele kehelyt
Mert a sör is csak addig jó
Míg érzed a zamatát
S nem fizeted fájó fővel
A sörözés kamatát

Árpalé a sörnek lelke
Ám búzából is szabad
Sört főzni s a kukorica
Leve is lehet alap
Fajtáinak a világon
Se szeri se száma nincs
Minden cseppje múlhatatlan
Ízű élvezeti kincs
Nem csoda, ha sörözőben
Sosem nyugszik a kilincs

Sörözéskor felolvadnak
A szívekről a jegek
Kibékülnek haragosok
S néha a peres felek
Elmerengve nézed olykor
Ahogyan a hab leszáll
Tréfa járja, nem haragszó
A sör asztalainál
Míg a korsó vastag falán
A harmat lecsordogál

Ezért isszuk mi is a sört
Lelkes, modern magyarok
Járunk érte kerékpáron
Megközelítjük gyalog
Üvegből is csak megisszuk
Ha nincs kéznél a pohár
Dobozba zárt lelkét nyitjuk
Ha barátunk megkínál
Barátságra, egészségre
Jó magyarom, sört igyál!