Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Bejegyzések a következő címkével: 'z'
Jelige:abrakadabra
Elhagyott üzem
Nézem a képet , szomorúságot érzek,
szinte rám üvölt, a benti, süket csend.
Áll még az épület, de gazdátlan-sivár,
nem vidítja életzaj, soha már.
Mementó, emlék, lencsevégre kapva,
ha jól fülelek, csak előbújnak azok,
a rosszcsont, kacagó napok, mikor
az ember életet vitt be, és az üzem,
életet adott.
Jelige: Avis
Egy elhagyott gyárépülethez
Rád írhatok.
A váltakozva tűnő napszakok
között megdermedt, porló állapot
maradtál.
Rád komponálhatok
egy bánatos kis dallamot.
Történetet.
Ha rám hagyod
homályos ablakod
törött üvegcserép-zenéjét
cserébe.
Magányod porló rakterébe lépve
mesélhetek,
ha hallgatod.
Ha átadod
lecsorgó éjszakád és nappalod
naponta újrafestett, régi képét.
Rajzolhatok
sovány és korgó gépeket,
ha elhagyott, kifosztott gyomrod mélyén lépkedek.
Terítsd körém
pókhálóként szétmálló, nagy tered.
Terítsd körém
a csöndedet, ha hallgatok.
Zenélhetek neked.
Rád írhatok.
Jelige: Kókusz
Az elhagyott üzem néma kiáltása
Lila ködképekkel vegyülve
hunyt szemem könnyel tele.
Mi lehet ez? Figyelmeztetés?
Transzcendens intő jelek?
X-aktás titkok lappanganak
a megoldások helyett…
Testem távoli zugaiból
kilüktetnek az erek.
Fekete foltok keringenek
lelkem sikolya felett.
Jelige: LUCERNA
Mondd
„Mondd, mit érlel annak a sorsa…” / József Attila /
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
Akinek nem jut munkahely,
Kinek arcán nem csillan remény,
Ki küszködve, gondok között él.
Vállalna munkát – mindenfélét,
Nincs soha sehol szabad hely,
Fehér már minden haja szála,
Nem veszi észre maga sem.
jelige: Vízözön
A VÍZÖNTŐ ÉVE
Elveszett csillagok alatt,
Bőrfalba burkolózva,
Ázva –fázva – elbábozva
Megálljt kiált a szó,
A szemedre szunnyadó,
Mert vériszapot mosott a partra a tó.
Betonra zuhansz, s betöröd
Saját fejed?
Te arcomon kővé váló esőcsepp.
A talajt körötted zúzva meghorpasztod.
Ha minden eltűnt a mélybe
Egyedül maradok.
Jelige: Galateia
Elhagyott üzem
Micsoda tolulás!
Az űrnek mily zsúfolt üressége!
Álmok kavalkádja
és távozóban mind. Már túl a periférián.
Összetört sorsok, összetört létek.
Éledtek, enyésztek remények, igazodások
hol van a rend, a rendezettség?
A sivár falak őrzik.
Jajongtak fúrók, zokogtak köszörűk
elrabolt, megölt szerkezetek.
Feltámadásuk lesz-e még?
Jelige: AM
WURLITZERESEK
a kerítésnél a ringlispil
lábánál a kapuban kapuőr
sárga zakós faládát teker
rajta ugyanolyan sárgák a virágok
a tekerőn a cilinderes
hasán csúszik a mellény
kilóg belőle egy pöttyös
nyakkendő bajuszán csöppök
a feleség és a fiú szedi a pénzt
a tekerős arrébb áll
a jegyesek beszállhatnak
bőrökkel csatolják őket a székre
a feleség retikülje piros
közepénél domborodik a virág
ugyanolyan mint a tekerősé
a kisfiú nadrágja sárga
mint a tekerősé
a kendője pöttyös
mint a cilinderesé
Jelige: gordonka
Kölkök
Ó jaj, a toszkánpasztell dombvidékek,
A szobamélyek barna, jó homálya,
A végtelenbe nyíló égi kékek,
A rét vibráló pipacsorgiája!
Eltűnt a háttér. Elmosták a rézsút
Vágó, özönlő impulzusnyalábok,
A színtelenbe színtelenedés jut
Rátok, csóró kölök háromkirályok.
Engem néznek. Láng titok mind szemében.
Engem? Dehogy. Csak messze. Túl a képen.
Jelige: csepp a tenger
Csepp a tenger
Három gyermek, apró ember
cseperednek évek alatt,
szomorúság, drágák-árvák,
sírdogálnak kertek alatt.
Három gyermek, legidősebb
kedves mosoly, csillag szeplő,
nedves nózi, pityereg, ha
feje felett kósza felhő.
Jelige: szo-jel
Várakozás
Este jött a parancsolat,
Hivatalos pecsét alatt,
Csillagtalan éjszakán
ŰMessze vitték, régen már.
Álmodhatott, nekem írt csak
Nem megosztva.
Nem is szavak, jelek, rajzok,
Karakterek őrzik titkom.
