Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Bejegyzések a következő címkével: 'v'
Jelige: szasza
Kívül-belül
Ajtók csapódnak előttem…
Életem koordinátáit
keresztté csomózták
az együtt töltött évek,
a gyámoltalanság haragján
bűnné nőtt,
olcsó hitszegések.
Dal nélküli már a kín
az örökös viták léha árnyain.
Kívül maradtam az életedből,
csak éltél távol,
mint egy tükrös tenger,
te kint én belül elveszetten.
Ajtók csapódtak mögötted…
Jelige: Élővíztükör
Kívül – belül
A felszínem kívánja az ő felszínét,
A külsőm kívánja az ő külsejét,
Szép hajfonatok, gyönyörű alak,
De érzem, más rejtezik a felszín alatt.
Édesen termő almafa tüskés gyökérrel,
Valóban édes, ha belül kukac rágja széjjel?
Kezed, mint kedves, színes toll, fekete betéttel,
Nyögve ír hálás szavakat, vérrel-verejtékkel.
Jelige: Orchidea
A változás megérint minket
Reggeli pirítós kezünkben szétomlik,
Mielőtt a szánkhoz érne,
Éjszaka szétfolyik álmunk,
Mielőtt a valóra térne,
Vért izzadunk a forró nap alatt,
Bánatos arcunk,
Mert nincs más csak a mi ádáz
Harcunk,
A borús kedv, a rossz érzés,
A bajok,
Háborúk, káosz, ellenségek,
Zűrzavarok,
Genetika a kvantumkorban,
Ahol mutánsok uralkodnak,
Vagy talán meg is gyilkolnak,
Vagy a föld felperzselődik
Nyomban,
Hisz nem hiszünk abban,
Hogy: ha felnézünk az égre,
Még mindig világít napnak fénye,
Szebb jövőre várva.
Éljünk itt végre!
Mert az ember okos,
Tanul belőle.
És, mert minden rossznak
Gyermeke a béke.
Ez vár reánk, hisz
Beköszöntött a Vízöntő éve,
Ahol egymásba karolunk végre.
Jelige: Kivulbelul
Kívül-Belül
Látomások
tünékeny szerepben
szemeden át hiába látok
ha én vak vagyok.
Ismersz ismeretlen,
önmagamat kevésbé.
Látszólagos változás
örök körforgás
kívül-belül
benned és veled létezem.
Jelige: Várakozás
Várakozás
A ciklus melyet mindenki ismer,
Elfogy, aztán ismét megellik.
Célba érni és érezni, hogy utunk végét
elértük.
Fújó szélben, hóban, fagyban kitartunk
az időpontban néha, mint az életben, nem az kapjuk, amit vártunk.
Leszegett fejjek tucatjait látva szól bennem egy hang
Te sem vagy más, álmok nélkül a rendszerben állva.
Ilyenkor szívem összeszorul, hogy ezt nem teheti az élet,
Hogy elveszi, ami a lényeg.
Jelige: produktum
Parázsnak szellők a dombon
Egy csipetnyi aggodalmat
látok.
Nem helyes, sőt ez így
felesleges.
Döntésem mivoltát hiba
felülírni.
S Istenem ajándékát nem
felismerni.
Egy kanálnyi furcsa hiányt
érzek.
Melyben a kétség valamiért
feloldódott.
S ha e főzött drogot
beveszem.
Hatása által kétséget s félelmet
elvethetem.
Hogy mi az a kétség
bennem?
A magamtól való nyers
félelem.
Mi van, ha nem eléggé
szeretem?
De ha vele vagyok
kettesben,
Lelkemben nyugalom s minden
rendben.
Ezért kérlek, hogy gyújtsd meg
bennem.
Azt a fel-felparázsló
tüzet.
Úgy, hogy többé ne féljek így:
"Jaj kialszik a tüzem!"
Jelige: mirage
Kívül-belül
Most ti élve eltemettek? Marom csak koporsóm fedelét?
A föld alatt nem hallik sikolyom, elnyeli gyorsan a sötét.
Nem úgy, mint egykoron a násznépi rivallban,
hangom mind közül kecsesen szólt,
s a fehér fátyolon libbent az akarat, nem némult el
ajkunkon a csók.
Most miért nem jössz? Miért nem kaparsz ki tíz körömmel?
Nem haltam meg, csak kicsit összetörtem…
Felesleges bármi, a föld súlya nehéz,
most már tényleg elmegyek,
itt hagyom e gyásznépi háremet.
Hozsannázzatok, tömjént is szórjatok,
majd gyászkoszorúmra szép szókat írjatok!
Még egy lélegzet, mintha tölgyesben járnék,
aztán alkonyul..s szemfedőmre csorog a piros vér,
de ajkamra nem ad már szózatot.
Jelige: mogyoro
Kinn és bennem
Nekem az Isten olyan, hogy tudom a múltat.
Fújtat a régmúlt leharcolt tüdeje,
süketek torz, hamis jelet adtak
a hadnak, itt a háborúk ideje.
Nekem az Isten olyan, hogy látom a jelent.
Cement, mely megkötne talán,
barát, ki gonoszságból jelent,
emelkedik a gyalázat sarán.
Jelige: Ganümédész
A VÍZÖNTŐ ÉVE
Pelaszgosz, Pelaszgosz!
Te kisfiút vittél az isteneknek.
Egyikünk se volt szürkébb
az árnyalatnál, mely Árkádia
aranykorát idézte. Özönvíz
hull fejünkre, melyből gyermek—
kezek lógnak a sárguló földre.
Deukalion, Pürrha!
Meneküljetek, az arcotokról
özönvíz mossa le a gyermeki
ártatlanságot, csak a Parnasszus
hegyén lépjetek újra a földre.
A bambulás tája az angol—
szürke fodrok közt fehérlik.
Jelige: Acces1991
Néma angyalok
A szürkület függönyén át
rátok bámulok.
De csak a semmi kiált,
néma angyalok.
E nagy tér, ami elválaszt,
és közénk csorog.
– Síró közöny nem nyújt támaszt,
néma angyalok.
Szemetekben a remény hűlt
lángja rám pislog.
Szívetek már oly sokat tűrt,
néma angyalok.
Raknék tüzet, óriás máglyát,
de csak hamut fújok.
Rég leégett ez a világ,
néma angyalok.
Elfordulnak milliónyi
szenvtelen arcok.
Holt világunk gyászolói,
néma angyalok.
S ha mi majd habokba veszve
végleg eltűnünk,
– az Úr dézsáját megdöntve
kitölti végzetünk;
értünk halk imát ti mondjatok,
néma angyalok.
