Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Bejegyzések a következő címkével: 't'
Jelige: LUCERNA
Mondd
„Mondd, mit érlel annak a sorsa…” / József Attila /
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
Akinek nem jut munkahely,
Kinek arcán nem csillan remény,
Ki küszködve, gondok között él.
Vállalna munkát – mindenfélét,
Nincs soha sehol szabad hely,
Fehér már minden haja szála,
Nem veszi észre maga sem.
jelige: Vízözön
A VÍZÖNTŐ ÉVE
Elveszett csillagok alatt,
Bőrfalba burkolózva,
Ázva –fázva – elbábozva
Megálljt kiált a szó,
A szemedre szunnyadó,
Mert vériszapot mosott a partra a tó.
Betonra zuhansz, s betöröd
Saját fejed?
Te arcomon kővé váló esőcsepp.
A talajt körötted zúzva meghorpasztod.
Ha minden eltűnt a mélybe
Egyedül maradok.
Jelige: Talán Birodalom
XV. TÁBLAKÉPFESTÉSZETI BIENNÁLÉ
Szegedi nyár gyönyörű képe,
jelentős képzőművészeti eseménye,
kulturális kapocs a képi világhoz,
miközben rajzol,alkot és ad tanácsot.
Festészet és irodalom,
együtt talán birodalom.
Alkotói kuriozumként,
összekapcsolom az eseményt.
Jelige: Galateia
Elhagyott üzem
Micsoda tolulás!
Az űrnek mily zsúfolt üressége!
Álmok kavalkádja
és távozóban mind. Már túl a periférián.
Összetört sorsok, összetört létek.
Éledtek, enyésztek remények, igazodások
hol van a rend, a rendezettség?
A sivár falak őrzik.
Jajongtak fúrók, zokogtak köszörűk
elrabolt, megölt szerkezetek.
Feltámadásuk lesz-e még?
Jelige: AM
WURLITZERESEK
a kerítésnél a ringlispil
lábánál a kapuban kapuőr
sárga zakós faládát teker
rajta ugyanolyan sárgák a virágok
a tekerőn a cilinderes
hasán csúszik a mellény
kilóg belőle egy pöttyös
nyakkendő bajuszán csöppök
a feleség és a fiú szedi a pénzt
a tekerős arrébb áll
a jegyesek beszállhatnak
bőrökkel csatolják őket a székre
a feleség retikülje piros
közepénél domborodik a virág
ugyanolyan mint a tekerősé
a kisfiú nadrágja sárga
mint a tekerősé
a kendője pöttyös
mint a cilinderesé
Jelige: gordonka
Kölkök
Ó jaj, a toszkánpasztell dombvidékek,
A szobamélyek barna, jó homálya,
A végtelenbe nyíló égi kékek,
A rét vibráló pipacsorgiája!
Eltűnt a háttér. Elmosták a rézsút
Vágó, özönlő impulzusnyalábok,
A színtelenbe színtelenedés jut
Rátok, csóró kölök háromkirályok.
Engem néznek. Láng titok mind szemében.
Engem? Dehogy. Csak messze. Túl a képen.
Jelige: csepp a tenger
Csepp a tenger
Három gyermek, apró ember
cseperednek évek alatt,
szomorúság, drágák-árvák,
sírdogálnak kertek alatt.
Három gyermek, legidősebb
kedves mosoly, csillag szeplő,
nedves nózi, pityereg, ha
feje felett kósza felhő.
Jelige: Koszonom!
Szabadság
Rossz emlékek, régi lidércek,
Messzi helyek, távoli bércek,
Vágyaim szárnyai sajnos túl gyengék,
Sok nekik e távolság, e hatalmas ék.
A rémes szigor, mi fogva tart,
Egy hűvös nő, ki mást akart.
Darabokra törte minden álmom,
Mikor megjelent öreg gyámom.
Jelige: szellőrózsa
Elhagyott üzem
Földem kiszáradt, töredezett,
Udvaromon dudva nő.
Elment az őr. A kutya is.
Hűlt helye…
Csarnokaimból eltűnt az élet
semmivé lett!
Elpárolgott a kávé-és cigaretta szag,
szétfoszlott örökre a munkazaj,
emberi beszédfoszlányokat nem hajt innen már a szél!
Irodáimat nem lengi be a parfüm illata.
Magamra maradtam.
Elhagyott üzem
lettem!
Sorsom már csak a múltról üzen,
kietlen
udvaromon termelt az élet
-mi mára semmivé lett!-
Mindenem omlik, romlik,
romba dől.
Elhagytak.
Magamra!
Árván!
Kitüremkedő tályog lettem
a Föld hátán,
semmi több.
Elmentek.
Sorsomra hagytak!
S az ő sorsuk(?)
se jobb!!!
Törekedtek, robotoltak,
kávéztak, rohantak
dolguk után,
udvaromon munkásemberek
szívták olcsó cigarettájukat,
beszéltek, családról, nőről,
fociról, szép jövőről- mi mára semmivé lett.
Az enyém s az övék!
Pusztulok, omlok, romlok,
szertefoszlok…
Napra-nap. nyárra-tél,
évről-év
így megy. Még maradok!
Meddig???
Nem tudom.
De egyszer bedől a kerítésem,
tetőim berogynak,
falaim összeomolnak,
széthordanak!
Nem leszek más már , mint
törmelék-kupac.
S(h)IT(t)!!!!
Hűlt helyemen kóbor kutyák
farkukat kergetik
Jelige: Határeset
Határeset
Fürjesi Csaba Vízöntő éve
című festménye alá
Már a gyermek is töpreng,
gyengül a mérsékletesség,
a víznek sincs fodra.
Libikóka nélkül billegve egy
átmeneti korban.
Emlékeink között nem találjuk
a Paradicsomot. Helyén halott
repülőtér villan, síkbetonú
kifutópályákkal. Futunk magunk
elől, a tízparancsolat felét
kidobjuk, nagyot koppan.
