A Versképek irodalmi pályázatra benyújtott alkotások.
Pályázatok » Versképek
Szürke, néma a táj
minden a ködös elmúlásra vár.
A csend, mely utat tör a térben
didergő lelkem hűvösségében.
A lépcsők, a lámpák
Mind megannyi komor szempár,
árgus tekintettel merednek rám.
Csepp édes csók ajak-ajaknak múzsa.
Sorsunk hatalmas kegyetlen túra.
Merre hát a megváltó menedék?
Hol minden rosszat mélyre temetnék.
Ne bánts,ne bánts kegyetlen világ!
lelkem törékeny mint zsenge virág.
Szemben áll a tudat sorsunk ellen,
a mást nem,mint békét kerestem.
Sherry illatú esszéjét simogattam
Kirkegaard-i felhőt ölelőnek
akit az időtlen lelki
szerelem hűsége éltet
a hold fények
szén-ágú fák
egyre hosszabbra nőttek mellkasához
levonja zöldjét az állomás
Hódarás tűnődés
látvány-látványtár
akvarell
egy fellevél,
egy magház
meglelhető kezdet
rád-itt
itt-rád
rád-itt
itt-rád
veled vagyok
Megvárhatsz Gödöllőn vagy Tatabányán,
Jöhetek gyorsvonattal vagy pótjegyes InterCityvel,
Bárhol megvárhatsz, ha eljön az ideje.
Szólj időben, hogy előtte ünneplőbe öltözzek,
hogy legyen időm fodrászhoz is elmenni,
hogy szép legyek, ha majd a vonat beér az állomásra.
Sokszor nem tudom
zokogok-e vagy nevetek
a látszatok folyama
fojtón kavarog
„Csak posta voltál”-
zakatolja a ködből
egy elmúlt élet
mégsem adhatom fel magam
Elindulni valahová
szűkös, koptatott lépcsőkön
mégis számít még?
Legyek égbe kiáltó szabadság?
Fürjesi Csaba: A vízöntő éve című festményhez
Kinn ülök a játszótéren
Olyan közel jár az éden
Gömbmeleg víz sűrűjében
százhazárvíz dús ölében
szunnyadoztam ezer éven
Csillag világ ezerében
Lélekzetnyi lebegésben
Oda várom születésem
Egyest dobtam,
nem volt, ott volt
cél. Másképp:
nem volt játék.
Hármast dobtam,
ott nincs, itt van
cél. Másképp:
most van játék.
mintha nem is festmény
arany- és fametszet
vágánymagány
nem jön, nem vár
tél-hó, hó-tél
áll, statikusan lebeg
fekete-fehér
nem érkezik
nem remél