A Versképek irodalmi pályázatra benyújtott alkotások.

Bejegyzések a következő címkével: 's'


Jelige: Gandalf

Beküldte: admin, 2014-06-08 07:56:20 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Képzeletbeli utazás

Kihalt állomáson állok egymagam,
csak a csend beszél, szavainak súlya van.
Hallgatom, s közben töprengek, az ám!
Merre is induljak, hol van a hazám?

Kéregető koldus jutott az eszembe,
azonnal cigiért nyúltam a zsebembe.
Rágyújtottam, füstje megcsípte a szemem,
érzem hiányzik nekem a kedvesem.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: vicinalis

Beküldte: admin, 2014-06-07 22:51:37 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Az állomás monológja

Az állomás monológja
Köröttem megállt az idő
Tudom, hogy közhely
Szürreális tőlem hallani
Sokat foltozott szívem
A menetrend, még működik,
Szigorú percekbe szorítva
A beteg ereken átfutó időt
A késések ritmuszavarai
Kezelhetők, mindig mást okolva
A szerelvények átrobognak
Rajtam, nézek utánuk, egy villanás
Az élet meg sem érint
Csak tudom, rajta van
Magányosan a ködben
Hideg fellege elrejt puhán
Közben gyilkol észrevétlen
A rozsdás korlát és a lépcső
Föl és alá csak fut a semmibe
Két nyurga lámpa fénye
Lebotorkál az egyetlen utasra
Tán jegye sincs
Csak nyugalomra vágyik
A kisváros mögöttem
Sápadt vízió, magába fordult
Nem utazik, és utast se vár
Múltján mereng, jövőjét átalussza

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Dynasty

Beküldte: admin, 2014-06-07 22:44:32 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Állomás

Az elszürkült tájban tejfehér látomás,
hull a hó, a tavasz messze még. Számolás
minden nap az élet, véges várakozás,
mert jön a kikelet és ez új állomás
lesz majd a sorsunkban. Oktalan hyple-olás,
azt mondod? Tévedsz, mert ez csak vádaskodás.
Hinned kell abban, hogy mindig van változás,
van, mi árt és van, mit áthat a pártolás,
ebben higgy, mert segít, jöhet egy like-olás
és ha igazam lesz, folyhat az áldomás.
Most a múltból élj! Az emlékképtárolás
segít, ha úgy érzed, reád szállt a rontás,
és a jó dolgokon kattan a zárolás,
higgy, életiránytűdön lesz jó tájolás!

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: manguszta

Beküldte: admin, 2014-06-07 22:40:13 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Végső állomás

Rideg.
Fehér.
Fúj.
Hasít.
Szél.
Hideg.

Fagyos
tagok:
merev kéz és láb.
Üres arc mögött
valaki nincs ott már.
Reményvesztett élet,
szeszbe fulladt sors.
Végső állomás.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige:abrakadabra

Beküldte: admin, 2014-06-07 22:38:27 | 0 Hozzászólások  | Címkék: , ,

Elhagyott üzem

Nézem a képet , szomorúságot érzek,
szinte rám üvölt, a benti, süket csend.
Áll még az épület, de gazdátlan-sivár,
nem vidítja életzaj, soha már.

Mementó, emlék, lencsevégre kapva,
ha jól fülelek, csak előbújnak azok,
a rosszcsont, kacagó napok, mikor
az ember életet vitt be, és az üzem,
életet adott.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: lajtorja

Beküldte: admin, 2014-06-07 22:36:56 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Állomások

Dobó Bianka Állomás c. képéhez

Láttál már fagyott hóban macskát?
Szabályos téglatestekké tömörülnek
Jégkocka vagy macskakő lesz belőlük.
És ezen lépdel az ember
a süvítő szélállomáson,
ahol vonat ritkán halad át.
Egy férfi megáll itt, vállát a vasoszlopnak vetve
és várva, hogy jégszobor énjéből
a csípős szél kifújja a lelket.
62 betonlépcsőn mehet akkor az égbe,
de ő nem húzza fel a lajtorjáját
az angyaljárás után,
más is felszaladhat a mennybe.
Fehérség van, az idő jégben áll,
még éppen belefér a kirándulás
a szerelvény érkezése előtt.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Magiszter

Beküldte: admin, 2014-06-07 22:32:34 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Utazás

Az üresség csak puszta mellékhatás,
A sírás reményvesztett szánakozás,
Magamat siratom.
Testem csak látszat, fizikai való,
Lelkem hüvelye, mi könnyen felolvadó,
Régóta szenvedek.
Türelmem magam felé ,már rég elfogyott,
Mindaz amit szerette, elmúlt vagy halott,
Csak kínzom magam.
Minek várakozzak, Ó minek Uram?
Nincs életem, sem vágyam csak utam,
Miért éljek?
Út, mely egy irányba vezet,
Ami nem nyújt már segítő kezet,
Arra nem támaszkodom.
Csak megkönnyíti döntésem, amit már rég forralok,
Ellököm magamtól Istent, aki életet adott,
Megteszem.
Nincs több kérdés, nincs már félelem,
Ez az elhagyott állomás lesz az én végzetem,
Mennem kell.
Gondolatban már a szeretteimet látom,
Hogy újra velük legyek csak arra vágyom,
Boldog akarok lenni.
Érzem ahogy testem elönti a meleg,
Hallom már hogy a vonat közeleg,
Bátor leszek.
Szikrázó fémek ordítva szakítanak széjjel,
A lelkem tova száll, szalad a széllel,
Végre szabad vagyok.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: kivonat

Beküldte: admin, 2014-06-07 00:48:30 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

kivonat

csak néztem a vonatokat és elképzeltem
amint felszállsz az egyikre ahelyett
hogy teherként rakódnál rám
és nekem kellene tovább vinnem téged
te csak egy félmosollyal jelezted a maradást
a hátamon ültél és úgy kellett beutaznunk a világot
közben én imádkoztam az újabb vonatokért
hogy szabadítsanak végre fel tőled
te pedig azért, hogy soha többé ne jöjjenek
így mentünk előre a végső kiszáradásig
finoman jeleztem, hogy elfáradtam
le kell, hogy tegyelek,
de amikor mellettem lépkedtél,
sokkal nehezebb lett a teher a vállamon
Isten nem tudta beazonosítani fentről
a kéréseket összekeveredtek a vágyak
a lábujjainkat is úgy kellett kibogozni
de már nem ismertük fel a sajátjainkat
csak annyit ért el, hogy belőlünk lett vonat
és mindenhol meg kellett állnunk,
csak az állomásokon nem

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: 285

Beküldte: admin, 2014-06-07 00:38:59 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Változás

Monoton vonatom zakatol, zakatol,
Porosan, koszosan rohan valahol.
Embertömeg szorong végig a folyosón,
Monoton vonatom zakatol valahol.

Állomások jönnek – új és új arcok,
Zajosak, hangosak, reményteli sorsok.
Indulnak, érkeznek, élettel telten,
Mintha örök nyár lenne az emberi szívekben.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Állóvíz

Beküldte: admin, 2014-06-07 00:28:42 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

ÁLLOMÁS

A kuporgó szárnyak
Tépett csonkjaival kapaszkodom;
Mozdulat nem pereg, lélegzet áll,
Képzeletem elvész a pokol merész vásznán
S ráfesti szépszerelmét a valóság

Állomáson vártam: véget ér az örök.
Mind erre vágytak.
Sorban letépték rólam a ruhámat:
A bizalmat, az érzést,
Felváltott a meztelen elkeseredés.

0 comments | A teljes bejegyzés