Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Bejegyzések a következő címkével: 'n'
Jelige: Koszonom!
Szabadság
Rossz emlékek, régi lidércek,
Messzi helyek, távoli bércek,
Vágyaim szárnyai sajnos túl gyengék,
Sok nekik e távolság, e hatalmas ék.
A rémes szigor, mi fogva tart,
Egy hűvös nő, ki mást akart.
Darabokra törte minden álmom,
Mikor megjelent öreg gyámom.
Jelige: Határeset
Határeset
Fürjesi Csaba Vízöntő éve
című festménye alá
Már a gyermek is töpreng,
gyengül a mérsékletesség,
a víznek sincs fodra.
Libikóka nélkül billegve egy
átmeneti korban.
Emlékeink között nem találjuk
a Paradicsomot. Helyén halott
repülőtér villan, síkbetonú
kifutópályákkal. Futunk magunk
elől, a tízparancsolat felét
kidobjuk, nagyot koppan.
Jelige: Nyári utazás
Nyári utazás
Vég nélküli vasútvonal.
Száguldunk a boldogságba vezető lassú, szélesedő úton.
Célunkba elérni nem lehet, nincs végállomás.
Csak utazunk, kalpagunkban, fejleszegve,
s a menetszél néha ravaszul táncoltatja borzos hajunk.
Lezárt biciklik tömkelege velünk, lánccsörgésként utaznak.
Üres a vonat.
Én is csak mint lég vagyok a nemlétező kabinok között.
A kerekek ropognak, a föld beleremeg az érkezésbe.
Az elérhetetlen.
Jelige: Orchidea
A változás megérint minket
Reggeli pirítós kezünkben szétomlik,
Mielőtt a szánkhoz érne,
Éjszaka szétfolyik álmunk,
Mielőtt a valóra térne,
Vért izzadunk a forró nap alatt,
Bánatos arcunk,
Mert nincs más csak a mi ádáz
Harcunk,
A borús kedv, a rossz érzés,
A bajok,
Háborúk, káosz, ellenségek,
Zűrzavarok,
Genetika a kvantumkorban,
Ahol mutánsok uralkodnak,
Vagy talán meg is gyilkolnak,
Vagy a föld felperzselődik
Nyomban,
Hisz nem hiszünk abban,
Hogy: ha felnézünk az égre,
Még mindig világít napnak fénye,
Szebb jövőre várva.
Éljünk itt végre!
Mert az ember okos,
Tanul belőle.
És, mert minden rossznak
Gyermeke a béke.
Ez vár reánk, hisz
Beköszöntött a Vízöntő éve,
Ahol egymásba karolunk végre.
Jelige: Ganümédész
A VÍZÖNTŐ ÉVE
Pelaszgosz, Pelaszgosz!
Te kisfiút vittél az isteneknek.
Egyikünk se volt szürkébb
az árnyalatnál, mely Árkádia
aranykorát idézte. Özönvíz
hull fejünkre, melyből gyermek—
kezek lógnak a sárguló földre.
Deukalion, Pürrha!
Meneküljetek, az arcotokról
özönvíz mossa le a gyermeki
ártatlanságot, csak a Parnasszus
hegyén lépjetek újra a földre.
A bambulás tája az angol—
szürke fodrok közt fehérlik.
Jelige: Acces1991
Néma angyalok
A szürkület függönyén át
rátok bámulok.
De csak a semmi kiált,
néma angyalok.
E nagy tér, ami elválaszt,
és közénk csorog.
– Síró közöny nem nyújt támaszt,
néma angyalok.
Szemetekben a remény hűlt
lángja rám pislog.
Szívetek már oly sokat tűrt,
néma angyalok.
Raknék tüzet, óriás máglyát,
de csak hamut fújok.
Rég leégett ez a világ,
néma angyalok.
Elfordulnak milliónyi
szenvtelen arcok.
Holt világunk gyászolói,
néma angyalok.
S ha mi majd habokba veszve
végleg eltűnünk,
– az Úr dézsáját megdöntve
kitölti végzetünk;
értünk halk imát ti mondjatok,
néma angyalok.
Jelige: Nella
Az állomáson
Égbe kiáltó fájdalomban
roskadok magamba.
Elmentél.
Talán most valóban örökre.
Míg a perontól az útig érek
nyikorognak talpam alatt a kövek,
és színesből ismét koromfeketévé lesz az élet,
mint mindig, amikor elmész
-talán- örökre…
Jelige: Nosztalgia 1974
Peronmagány
Peronmagányom,
Száguld a vágányon,
Vagány magány,
Tovatűnt.
Vágány a semmibe,
Akkor is menni kell,
Tovább, tovább, tovább…
Hol vagytok cimborák,
Csak a magányom,
Fekszik a vágányon,
A sín a kín,
S hiába rím,
Száz szó se ír,
Szárszói kínt,
Sokat kibírt,
Magányos szív,
Végállomásra lel.
Jelige: naminohana
Reggel
Sherry illatú esszéjét simogattam
Kirkegaard-i felhőt ölelőnek
akit az időtlen lelki
szerelem hűsége éltet
a hold fények
szén-ágú fák
egyre hosszabbra nőttek mellkasához
levonja zöldjét az állomás
Hódarás tűnődés
látvány-látványtár
akvarell
egy fellevél,
egy magház
meglelhető kezdet
rád-itt
itt-rád
rád-itt
itt-rád
veled vagyok
Jelige: Zynth2
Balkáni vizek
Hosszan, harsogva hasadt meg az ég,
Zajosan, zúgva zokogott a víz.
Megáradtak a tavak és a folyók.
Eső és könnycsepp csorgott le arcunkról.
Mint mákoskalács a tejben, mállott szét a töltés.
A tetőkről csurgott a víz, ùgy érzed, csak egy karöltés
és véget ér a rémálom,
de hiába az ébredés; a víz elkísér.
