Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Bejegyzések a következő címkével: 'n'
Jelige: Vizonto
Gondolatfoszlányok
Elment az Úton, s a halál lebbent lépte nyomán,
átölelte a fény,s ők csak álltak sután.
Nézték a távolt, a tűnő csodát,
a múlandó testet, a szürke homályt.
A kétely, mely őrjöngve marcangol szét…
távol vagy messzi…fény vagy sötét.
A kérdés, mely dobol az agyak falán,
egyre csak lüktet bennük, örök talány.
Jelige: Rozsda
A vízöntő éve
Óh, Uram,
ha cseppenként adod,
a bőség érzése soha nem fog el.
Zúdítsd inkább, esdeklőn kérem,
öntsd a nyakamba,
csak így lesz szomjazó rétem
tarka mezővé.
Óh, Uram, akard te is,
hisz a föld vétlen,
s a kegyetlen szárazság oly kínzó büntetés,
inkább essen egész évben!
S miként éhkoppot az árva gyermek,
úgy fájja a tavalyi vetés
az idei aszályt.
Jelige: Nosztalgia 74
A végtelen
Kívül, belül, végtelenül
Bolyongok Utamon,
A tudatom, mit rejteget,
Hiába Kutatom.
Kívül, belül töretlenül,
Vágyom, hogy rám találj,
Dagállyá váljék általad,
Magányos, bús apály.
Jelige: szellőrózsa2
Vízöntő éve
X,Y,Z generáció
bávatag
megsárgult
átlényegült
révült
rémült.
Magára maradt
három átlényegült
gyermek-lény
-egy fiú és két lány-
társas magányba zárva
három árva
(mesés szám!).
Számtalan
esetben lett magányos,
elhagyott az ember.
Isten?
Talán…
Talány létezése- létezésünk.
Létezünk egyáltalán?
VAGY
Mindenki profil csak?
Köztudott tudattalan
egy nagy közös FACE
elemnyi része?
Kis egoisták,
intimpisták!
Ezzé lett az ember,
ki EMBER volt egyszer.
Hálózatok hálójából kitagadva
kiragadva
három sárgult
riadt gyermeki lélek
keresi a lét értelmét
egymáshoz az utat,
kutat
magában.
Jelige: minimalista
A vízöntő gyermekei
Állnak álmos gyermekeink az esőben,
csak reméljük, nem savas. Arcuk ázik,
mégsem unják el magukat. Szemükben
napsugarak. Más
fény vetül rájuk, magasabb. Nehéz,
fémeskék égboltozat állja útjuk,
s mellkasukban asztma fakad, de ők ki-
tartanak. Őrzik
Jelige: Vilma
A vízöntő éve
lassan csak vége lett
ennek az évnek
ráncosan megroskad
hirtelen vén lett
nem kell már senkinek
itt hagynák mennének
régi gúnya helyett
új mentét vennének
egyedül botorkál
fázik a hóban
részegen didereg
nem tudja hol van
csak arra emlékszik
elvonulóban
árulás íze volt
a búcsú csókban
jelige: Vízözön
A VÍZÖNTŐ ÉVE
Elveszett csillagok alatt,
Bőrfalba burkolózva,
Ázva –fázva – elbábozva
Megálljt kiált a szó,
A szemedre szunnyadó,
Mert vériszapot mosott a partra a tó.
Betonra zuhansz, s betöröd
Saját fejed?
Te arcomon kővé váló esőcsepp.
A talajt körötted zúzva meghorpasztod.
Ha minden eltűnt a mélybe
Egyedül maradok.
Jelige: AM
WURLITZERESEK
a kerítésnél a ringlispil
lábánál a kapuban kapuőr
sárga zakós faládát teker
rajta ugyanolyan sárgák a virágok
a tekerőn a cilinderes
hasán csúszik a mellény
kilóg belőle egy pöttyös
nyakkendő bajuszán csöppök
a feleség és a fiú szedi a pénzt
a tekerős arrébb áll
a jegyesek beszállhatnak
bőrökkel csatolják őket a székre
a feleség retikülje piros
közepénél domborodik a virág
ugyanolyan mint a tekerősé
a kisfiú nadrágja sárga
mint a tekerősé
a kendője pöttyös
mint a cilinderesé
Jelige: gordonka
Kölkök
Ó jaj, a toszkánpasztell dombvidékek,
A szobamélyek barna, jó homálya,
A végtelenbe nyíló égi kékek,
A rét vibráló pipacsorgiája!
Eltűnt a háttér. Elmosták a rézsút
Vágó, özönlő impulzusnyalábok,
A színtelenbe színtelenedés jut
Rátok, csóró kölök háromkirályok.
Engem néznek. Láng titok mind szemében.
Engem? Dehogy. Csak messze. Túl a képen.
Jelige: csepp a tenger
Csepp a tenger
Három gyermek, apró ember
cseperednek évek alatt,
szomorúság, drágák-árvák,
sírdogálnak kertek alatt.
Három gyermek, legidősebb
kedves mosoly, csillag szeplő,
nedves nózi, pityereg, ha
feje felett kósza felhő.
