A Versképek irodalmi pályázatra benyújtott alkotások.

Bejegyzések a következő címkével: 'm'


Jelige: harminckettő

Beküldte: admin, 2014-06-09 19:38:10 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Amikor nem jöttél

Nem jár már itt vonat
Csak a hó meg a szél
Megkövült pillanat
Amikor nem jöttél

Ott ültem egy padon
Arcom a szívemen
Majdnem-könny, nem hagyom
Csak folyna szüntelen

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: agnka

Beküldte: admin, 2014-06-09 15:25:05 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Romlás

Hogyha itt vagy, én hol vagyok?
Meddig kell várnom, amíg a hóba
öntött olcsó kávé beborítja az eget?
Belebuknak a percek a semmibe -
máskor sosem késtél ennyit.
Nem kellett itt állnom, a szmog
és a hideg nem marta a torkom
és a szememet sem égette a könny.
Leheletem dermedten hull a lábaim elé.
A szürke rám borul és a hó is
csupa mocsok.
Nem bírt el a sárral és a fémekkel,
amik úgy verik le magukról, ahogy
te is engem az ősszel.
Itt állok, ahol hagytál.
Várok a vonatra, ami akkor is jött,
hozott és vitt vagy vitt és hozott -
nem emlékszem a sorrendre -
annyiszor utaztunk együtt,
olyan sokáig, szezonban, teli
peronok mellett
sohasem voltunk egyedül.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: meditatív

Beküldte: admin, 2014-06-09 15:23:39 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Lapfehér

Akár magányos ember ősi módon,
a hegytetőn, a tengerparton, áll
vagy ül, magába mélyed, elnyom ólom-
sötét reménytelenséget, odáz

nyomort, szorongató tudattalant, hisz
nem inge, nem veszi magára más
baját – a város épp ekként feladni
tanít, magához hasonít. Aláz

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: cseresznyevirágzás

Beküldte: admin, 2014-06-09 15:21:48 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Állomás 

a kiüresedett állomáson ülök és még így is
peregnek a peregni tiltott percek
vagy pergésnek alig akarni indulók
s most mikor már eléggé hozzászoktam
a nemszabadhoz – ugyebár –
megérkezett
és én egyedül szálltam fel
az újdonsült szabadságommal együtt
és egyedül vágtam neki mint a szegény ember   
legkisebb fia a mesékben
most is mint mindig
egyedül
tudod nem létezik mással-
hangzó sem magán-
hangzó ezen a visszapillantó tükrön
egyensúlyozó néma szabadságban
ahol az ajtócsukódás sem fajtalankodik
hogy ócska nyikorgásával bemocskolja ezt
se cipőm talpa mikor a vinilin padlóra csókot nyom
s az ülés ha közé s hátam közé tapad a csikorgni vágyó levegő
nem létezik megtartó erő
csak egy rossz mozdulat s a gázpedál betöri
a valószerűtlenség által komponált csendet
figyeld csúnyább lesz mint egy irodaház
felrobbantása ahol ki tudja
mekkora decibellel zörögnek be először az ablakok
és süketítenek meg tömegeket
vagy legalábbis engem 
amint elindul beleragadok örökre abba
a nyomorék csendbe
ahol szabadnak érezhettem volna magam

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: hovatovább

Beküldte: admin, 2014-06-08 07:58:33 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Színvak

Dobó Bianka: Állomás c. képéhez

Persze ezt is szépiában,
szépen programozható nosztalgiában látod,
s ott nem messze – tőled egy kicsit balra –
feléd fordul az az ismerős barna,
s a többi színeket, mint szabad akaratot a karma,
akár egy potmétert, szürkéig lehúzza,
s te ott maradsz egyformán, magaddal szériában,
és megsokasodva sietsz oda, ahol a tovább van.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Gandalf

Beküldte: admin, 2014-06-08 07:56:20 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Képzeletbeli utazás

Kihalt állomáson állok egymagam,
csak a csend beszél, szavainak súlya van.
Hallgatom, s közben töprengek, az ám!
Merre is induljak, hol van a hazám?

Kéregető koldus jutott az eszembe,
azonnal cigiért nyúltam a zsebembe.
Rágyújtottam, füstje megcsípte a szemem,
érzem hiányzik nekem a kedvesem.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: End

Beküldte: admin, 2014-06-08 07:53:55 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Üzemen kívül

Elhagyott az üzem,
Vajon mit is üzen.
Hol régen a gazdaság dübörgött,
Ma csak csönd van, az idő rég eltűzött.
Ez a világ a munkába űz,
Mégsem ég itt többet a tűz.
Miért hagyták vajon veszni,
Kedvem lenne megkérdezni.
Talán nem volt elég modern,
Mert a kép most úgymond western.

Kép, piros, sárga szemetet fúj szét a szél,
Az épület sorsának beköszöntött a tél.
Elhagyott konténerek hevernek szerteszét,
Akármit is teszek, itt már nem segít a gyászbeszéd.
Kialudtak a fények, megmarad a sötét,
Nem fűti már gőz a gyárnak semelyik csövét,
Szép lassan megeszik a férgek,
Nem zúgnak benne többé a gépek,
S nem füstöl többé a kémény,
Itt hagyták rohadni békén.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: vicinalis

Beküldte: admin, 2014-06-07 22:51:37 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Az állomás monológja

Az állomás monológja
Köröttem megállt az idő
Tudom, hogy közhely
Szürreális tőlem hallani
Sokat foltozott szívem
A menetrend, még működik,
Szigorú percekbe szorítva
A beteg ereken átfutó időt
A késések ritmuszavarai
Kezelhetők, mindig mást okolva
A szerelvények átrobognak
Rajtam, nézek utánuk, egy villanás
Az élet meg sem érint
Csak tudom, rajta van
Magányosan a ködben
Hideg fellege elrejt puhán
Közben gyilkol észrevétlen
A rozsdás korlát és a lépcső
Föl és alá csak fut a semmibe
Két nyurga lámpa fénye
Lebotorkál az egyetlen utasra
Tán jegye sincs
Csak nyugalomra vágyik
A kisváros mögöttem
Sápadt vízió, magába fordult
Nem utazik, és utast se vár
Múltján mereng, jövőjét átalussza

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: minimalista

Beküldte: admin, 2014-06-07 22:50:17 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

A vízöntő gyermekei

Állnak álmos gyermekeink az esőben,
csak reméljük, nem savas. Arcuk ázik,
mégsem unják el magukat. Szemükben
   napsugarak. Más

fény vetül rájuk, magasabb. Nehéz,
fémeskék égboltozat állja útjuk,
s mellkasukban asztma fakad, de ők ki-
   tartanak. Őrzik

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Dynasty

Beküldte: admin, 2014-06-07 22:44:32 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Állomás

Az elszürkült tájban tejfehér látomás,
hull a hó, a tavasz messze még. Számolás
minden nap az élet, véges várakozás,
mert jön a kikelet és ez új állomás
lesz majd a sorsunkban. Oktalan hyple-olás,
azt mondod? Tévedsz, mert ez csak vádaskodás.
Hinned kell abban, hogy mindig van változás,
van, mi árt és van, mit áthat a pártolás,
ebben higgy, mert segít, jöhet egy like-olás
és ha igazam lesz, folyhat az áldomás.
Most a múltból élj! Az emlékképtárolás
segít, ha úgy érzed, reád szállt a rontás,
és a jó dolgokon kattan a zárolás,
higgy, életiránytűdön lesz jó tájolás!

0 comments | A teljes bejegyzés

13 4 5 6 712