Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Bejegyzések a következő címkével: 'm'
Jelige: költözködés
Üres állomás
Homlokomat az ablaknak szorítom,
- túl sok rontás van már e szem mögött –
ezért talán, mint túl feszes ruhába,
arcom örök mosolyba öltözött.
Mint ki vonatban mindig háttal ülve
minden szépen csak elmenőben láthat
megfoszt a sors a mindig várhatótól,
s mit tár elém? – elfutó csodákat.
Jelige: uton
Száz év magánya
Elsuhant az élet,tovaszállt messze
Magas torzó falak mutatnak az égre
Gyár épült itt egyszer Fegyvergyár neve
Száz éve olasz hadifoglyok keze építette
Betonból épültek ember irtására
Ennyi volt a hadifoglyok életüknek ára
Épült a magas fal s torzó lett belőle
Nyugati szél tombol már benne
Jelige: feketepite
Tejes
a biciklid alattad, a küllőket számolod,
mindig ugyanannyi, szeretnéd hinni,
hogy jöhet vonat, de nem csillan semmi,
sem sín, sem szilánk, mindenre tej folyt,
a szemedből csorog, egyre nő a tejszint
a bokádat verdesi, nincs annyi kifli,
ami felitatná, pedig hogy szereti
a kiflit tejjel, tejjel bármi
neki már reggeli,
de most csak te vagy itt ember,
a tisztelt utazóközönség,
a többiek legfeljebb kukák vagy padok,
őket is ellepi
a léha tejség, csak a felüljáró
ússza meg, hátaddal tartod,
hátha onnan jön egy zsák forró
kiflivel,
nehogy tejes legyen a talpa
Jelige: bukdácsolós
Eltakart szemek
Bukdácsolok, míg imbolyogva célt talál világtalan
szemem. Az út is megrepedt, éles fogak gáncsolnak el,
kátyúkba süllyedek. Mint annyiszor, letérdelek,
felállok ismét. Most sietni kellene.
Tudom, hogy itt vannak, belőlem sarjad halk jelenléte
majd’ minden elfelejtett múltnak. Mintha írva volnának.
Megrendeztem, hogy én most imbolyogva elsétálok.
A füst falat húz, nincs mit összegezni már.
Jelige: Niticica
Szürkület
Állok a szürkeségben,
körülöttem minden szürke.
Szürke emberek jönnek-mennek,
ülnek a szürke padokon.
Szürke lépcsőkön
szürke cipők kopognak,
sietős szürke arcok
szürkén néznek egymásra.
Jelige:kutyaugatás
A háttérben kutyaugatás
Délutánra pedig már otthon kellett
lennie, megöntözni a kutyát
megetetni a virágokat.
Jelige: Arany ecset
Elhagyott Üzem!
Rosdás vaskapu régen zárva,
nincs ember ki szélesre tárja
csak a széljár ki-be rajta
Elárvult a gépsor, nincsen munka rajta.
Itt megált az élet, csak a rozsda marja
már munkás kezek nem dolgoznak rajta
A szél kitört ablakok közt munkásokat,
keres hogy hajukat fel borzolja.
Jelige: Vasranapi allomas
Vasárnap délután
Homályos tér csapong körös – körül,
s a magánytól zabolázva
gyökeret vert lábbal
állok dermedve, s nem teszek mást
csak nézek, nézek, s remélek,
s hallgatom szívtelen
kongó lüktetését
a vasbeton térnek…
…fátyolos köd dereng alul, s fölül,
remegve véle burkolózom,
csont és bőr kézzel
Jelige: aszpirin
Lépcsők
Minden lépcsőfok
egy pillanatnyi jelen.
Egyetlen állomás.
Egyiken tisztára
mosdott szél kószál,
hallani a rügyfakadást.
Másikon harag, gyűlölet,
zaj, lárma.
Emberek sokasodása.
Tépik egymás haját,
s nem félik a héják
vijjogását.
Újabb lépcsőfok.
Újabb állomás.
Megállsz.
Mosolyok, szivárvány,
fénytől-vert falak.
Kitárt karokba botlasz,
értelme van a szavaknak.
Tovább kell lépned,
ha akarsz, ha nem.
Az előre már hátra.
Haladsz.
Nincs olyan hogy lent,
vagy fent, csak fel.
Ha az Úr is úgy akarja
egyszer megérkezel
a végső állomásra.
Jelige: Zucca
Állomás
Állsz az állomáson
egy télbeásott városhatáron
Belépsz, de nincs kijárat,
vagy csak én nem találom.
Belep a hó, a szürke süppedés,
kopog a jég, az idő,
mint mindig,
túl kevés
de az örökkévalóság még hátra van.
Nem tudjuk, melyik vágányra érkezik,
a felsővezetéked elszakadt, nincs már kapcsolat
a hangosbemondó is csak szórja a hangokat,
mint kéz a magot terméketlen földre,
itt ragadtunk –
talán örökre.
