A Versképek irodalmi pályázatra benyújtott alkotások.
Pályázatok » Versképek
Látod, léha lázában cikázik az éjjel,
dorbézol az élet szertelen szeszéjjel,
belül számolatlan pénz, és lehetőség,
s poharak aljában hagyott felelősség…
Te meg kívül rekedsz, akár egy idegen,
átnéznek rajtad, mint kirakatüvegen,
- ugyan mi inspirál csúfos csalódásra?
Hiába is vágyódsz benti ragyogásra.
Vágyam, Álmom.
Vágyom, hogy közel érezzelek,
Vágyom, hogy sokáig nézhesselek.
Akarom, hogy mindenem tiéd lehessen,
Hogy neked nyíljon a virág, a réteken.
Álmaimban mindened magamnak képzelem,
Azt is, hogy te vagy az én végzetem.
Neked adnám egyetlen életem,
Hogy ne legyen félelmed.
Engedj magadhoz közel,
Szívem gyengéden ölel.
Szerelemért adom,
Életem, s magam.
Szeretlek,
Érzelmek
Egyek.
szip
én.
Egy újabb állomás,
s megint a régi.
Álomásóként ásom hát,
a fennkölt ábrándokat.
Látod?
-ahogy esik a hó.
Mintha az ég is sírt volna
angyali akt ez a meztelen
tisztaság. Klárité.