Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Bejegyzések a következő címkével: 'i'
Jelige: James
KÍVÜL – BELÜL
Kezdetben
kívül – belül
a Semmiben
minden megvolt;
magva lett az Egy.
Az ősrobbanás burka
megrepedt;
mosolygott az Isten.
Így lettem én,
és így születtél Te.
Jelige: Zynth2
Balkáni vizek
Hosszan, harsogva hasadt meg az ég,
Zajosan, zúgva zokogott a víz.
Megáradtak a tavak és a folyók.
Eső és könnycsepp csorgott le arcunkról.
Mint mákoskalács a tejben, mállott szét a töltés.
A tetőkről csurgott a víz, ùgy érzed, csak egy karöltés
és véget ér a rémálom,
de hiába az ébredés; a víz elkísér.
Jelige: Benedek
Kívül-belül
Elfutnál, ha mernél
a kívül-belül maró kín elől.
Megbénít az agyad
s benne a labirintus anyag.
Elméd mint tűz lánggal
éget s perzsel minden kéjed.
Félelmed súlya nagy
s ha lelkedben az érzés meg is fagy
hited felemelne
mert két kezed szeretete szenved
égnek emelt arcod
jele a magaddal vívott harcod
s gyermeki hangod
Jelige: TATU
Gondolatdarab
A létezőkön túlhaladva
kilép a világból egy gondolat.
Körbenéz, majd visszatér.
Egy darabkája ottmarad…
Jelige: Palinta
Utca-gyerek
Az utca termése a gyerek.
Kerítéseken
És kanálison át
Követik helyettünk
Az elvesztett mesék
Jó mélyre ásott
Titkos nyomát.
A mi utcánkban gazdag a föld,
Ontja magából
A gyerekeket,
Hol itt, hol ott
Bukkan föl megint
Egy új arc, s jegyezhetsz
Egy újabb nevet.
Jelige: Impro
Kívül-belül
Látod, léha lázában cikázik az éjjel,
dorbézol az élet szertelen szeszéjjel,
belül számolatlan pénz, és lehetőség,
s poharak aljában hagyott felelősség…
Te meg kívül rekedsz, akár egy idegen,
átnéznek rajtad, mint kirakatüvegen,
- ugyan mi inspirál csúfos csalódásra?
Hiába is vágyódsz benti ragyogásra.
Jelige: vattacukor
A vízöntő éve
Ha egyszer a Teremtő
a karodba tesz egy gyermeket,
ki lehet: zsidó, cigány, vagy gój,
az Anya az,
aki kezében ez a kicsi hegedű dalol.
Nem hiszek az irányíthatatlan genetikában.
Hiszek a lélek, az érintés, a mese szavában.
A melegségben, a puha anyaölben,
a gömbölyödő vacokban, mely körbefon.
A szeretetben, ki ha kell, parázson lépked,
hogy megóvja mindenáron a gyermeki létet.
Nem ugrat át vele félelmes, sziklás meredéket.
Hátára vetve Őt, nem kötéltáncol,
és amíg tudja, szárnyával eltakarja ettől a világtól.
Mert ha a fészekből kizuhanni hagyja
- mindegy: zsidó, cigány, vagy gój -,
a kedves, cincogó hangú hegedű
- ha rosszul hangolt gordonkává nő -,
már csak hamisan, disszonánsan szól.
Jelige: sűrített levegő
Gyerekdal az éterből
Fürjesi Csaba: A vízöntő éve című festményhez
Kinn ülök a játszótéren
Olyan közel jár az éden
Gömbmeleg víz sűrűjében
százhazárvíz dús ölében
szunnyadoztam ezer éven
Csillag világ ezerében
Lélekzetnyi lebegésben
Oda várom születésem
Jelige: enoch
Az üvegházban
A múlt megbabonáz,
sortűz, géppuska zaja a távolból.
Az ember soha nem vigyáz,
és sorsot csihol az akaratból.
Mivé lettél, világ?
Vírusod, az evolúció elpusztít,
terméked bércre hág
és rád tűzi véres lobogóit.
A jelen üvegházban tombol,
a falra ujjaival festi a halált-
s mire a festék megszárad,
- észre sem vesszük! –
az ősmesszi rémálom valósággá vált-
a konok kárhozat árad,
- csak állunk, nézzük –
táplálkozik, felemészt, rombol…
