Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Bejegyzések a következő címkével: 'i'
Jelige: gordonka
Kölkök
Ó jaj, a toszkánpasztell dombvidékek,
A szobamélyek barna, jó homálya,
A végtelenbe nyíló égi kékek,
A rét vibráló pipacsorgiája!
Eltűnt a háttér. Elmosták a rézsút
Vágó, özönlő impulzusnyalábok,
A színtelenbe színtelenedés jut
Rátok, csóró kölök háromkirályok.
Engem néznek. Láng titok mind szemében.
Engem? Dehogy. Csak messze. Túl a képen.
Jelige: fuvola
Benyitni
A réseken át táncos, tarka fények
Lövellnek ki a fekete sivárba,
Zizegnek, szöknek, fickándoznak, élnek,
Valahol bent vagy, látom, ég a lámpa.
A vakság bennem kósza merszet érlel,
Benyitni biztat, sürgetőn, kitartón,
Mégis csak állok, izzadó tenyérrel:
Benyitni, jó. Benyitni. Melyik ajtón?
Felizzanak a forró tűzkilincsek,
Az éjszakának már a holdja sincs meg.
Jelige: csepp a tenger
Csepp a tenger
Három gyermek, apró ember
cseperednek évek alatt,
szomorúság, drágák-árvák,
sírdogálnak kertek alatt.
Három gyermek, legidősebb
kedves mosoly, csillag szeplő,
nedves nózi, pityereg, ha
feje felett kósza felhő.
Jelige: Koszonom!
Szabadság
Rossz emlékek, régi lidércek,
Messzi helyek, távoli bércek,
Vágyaim szárnyai sajnos túl gyengék,
Sok nekik e távolság, e hatalmas ék.
A rémes szigor, mi fogva tart,
Egy hűvös nő, ki mást akart.
Darabokra törte minden álmom,
Mikor megjelent öreg gyámom.
Jelige: Határeset
Határeset
Fürjesi Csaba Vízöntő éve
című festménye alá
Már a gyermek is töpreng,
gyengül a mérsékletesség,
a víznek sincs fodra.
Libikóka nélkül billegve egy
átmeneti korban.
Emlékeink között nem találjuk
a Paradicsomot. Helyén halott
repülőtér villan, síkbetonú
kifutópályákkal. Futunk magunk
elől, a tízparancsolat felét
kidobjuk, nagyot koppan.
Jelige: bromelia
Nirvána
Ugye tudod, hogy hajnalok sóhaja
csenevész loncok közt, ha lopva oson,
és könnye harmat tarkálló szirmokon,
megigéz ajkad önfeledt kacaja;
s ha bársony palástját lebbenti az est,
átszínezve mindent sejlő éjkékre,
a Hold fénykaréja mellé az égre,
még csillag-ecsettel téged odafest;
ám emlékek vásznán átkos kárhozat,
és észrevétlen, ezernyi molyként rág
- ha dajkált remény nem ringat álmokat -
az elburjánzott kilátástalanság;
s előbb mennybe repít, majd pokolba ránt
a kívül pasztell, belül jajvörös vágy.
Jelige: Hangok és szívek
Hangok és szívek
Prokofiev - Lieutant Kijé Suite - Romance
A tenger mélyéről látni-e a csillagot?
Látni-e azt, ki régen itt hagyott?
Ha csorbul a merülés, látni-e még,
Milyen íze a holdnak, s miképp vajúdik az ég,
A felhők fölül látni-e a kertben a tiszta ruhákat?
Hallani a kéréseket, áldásokat, a hangos imákat?
Ha a röpülés csak emelkedni tud,
Fönn a szomorú mennyekben nyitnak-e kaput?
Jelige: delfinsors
Kívül belül
halált prüszkölő dübörgés vakítja el nedves szemem
húsomba vájó ordító csontjai napként pezsegnek
széthasít a várakozás ólomsúlyú gerjedelme
kiveszett orromból bőrének lüktető hevülete
véremben ötperces fájdalomként terjed szét hiánya
kiöntve haragját a tomboló idő mámorába
kívül-belül.
Jelige: szasza
Kívül-belül
Ajtók csapódnak előttem…
Életem koordinátáit
keresztté csomózták
az együtt töltött évek,
a gyámoltalanság haragján
bűnné nőtt,
olcsó hitszegések.
Dal nélküli már a kín
az örökös viták léha árnyain.
Kívül maradtam az életedből,
csak éltél távol,
mint egy tükrös tenger,
te kint én belül elveszetten.
Ajtók csapódtak mögötted…
Jelige: Élővíztükör
Kívül – belül
A felszínem kívánja az ő felszínét,
A külsőm kívánja az ő külsejét,
Szép hajfonatok, gyönyörű alak,
De érzem, más rejtezik a felszín alatt.
Édesen termő almafa tüskés gyökérrel,
Valóban édes, ha belül kukac rágja széjjel?
Kezed, mint kedves, színes toll, fekete betéttel,
Nyögve ír hálás szavakat, vérrel-verejtékkel.
