Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Bejegyzések a következő címkével: 'h'
Jelige: fellegtorony
A gyártás után
Kitermelte a gondolkodás
azt, ami kitermelhető.
Az elmélet gyártósorán
sok, szilánkra tört szó után
a látszat értékelhető.
Az emlékezés rakterében
az anyagmozgatás kevés.
Nincs már munkára fogható,
küszöbjein túlbolyongó
anyagtalanra ébredés.
Jelige: Hagyaték
Hagyatékunk
Minden családnak őse egyazon test
együtt lélegzünk, míg távol vagyunk.
Őszintén mondom tej – szemedbe ezt:
vigyáznunk, mit másokra hagyunk.
Az állomáson állunk dideregve
szánkat csak bolyhos köd cirógatása
oldozza fel – ha szívünk láncra verve,
mondd meg, miért is számíthatnánk másra?
Jelige: hideghegy
Síneken a szerencsém
Síneken a szerencsém, a peronon állok,
pöttyös ruhám zsebében, szőlőszemek,
várok.
Jön a vonat nem mozdulok, tán fel kéne szállnom,
de nem teszem, mert érzem azt, hogy ablakából
bámulsz.
Nem csoda, mert pöttyös szoknyám rövidke,
s lebbenik a vászon, izgató a vastag combom, tudom én,
barátom.
Addig bizt itt maradok, míg olyat nem találok,
aki engem elvesz majd, s gyereket
csinálunk.
Tökéletes alany leszel, tekintgess csak bátran,
húzom még az időt, kacérkodom.
Látod?
Felszállok majd ne aggódj, ha mindjárt elcsábulsz,
s ringó keblem szolgál majd kitömött
vánkosul.
Jelige: aranypinty
Éber kóma
Felépült, termelt, ragyogott.
Ontott jót, vacakot;
élüzem lett –
kitűző,
régió büszkesége…
Mígnem bezárták, vége,
kapun kívül mind,
ki ott dolgozott.
Most korgó hasú enyészet
rágja az egészet.
Körül lemezes hámlás –
már más
a nap fénye,
üres üzemé a sugárkéve.
Félig alva remél,
tán még felébred.
Jelige: Manna
Elhagyott üzem
Amíg él az emlék
addig sajog a lélek,
majd ha már fakul,
enyhül a fájdalom,
végül elmúlik.
Helyét átveszi más.
De memoárul
megmaradnak a heg-emlékek.
A letűnt kor
billogjai,
hogy emlékeztessenek
a múlt képeire.
Jelige: Hunovel2
Elhagyott üzem
A kapun belépve halálos csend fogad;
Torkomban dübörög egy tonnás gondolat.
Körülnézek lassan, forgatom a fejem,
Keresem a múltat, mert sokkol a jelen.
Egy becsapott ország tükrében
Nézi önmagát a búskomor nép,
Míg kárörvendő gúnyos hangok
Hirdetik, hogy minden így jó és szép.
Elhagyott az üzem, leállt a termelés,
Vidám időket vált a csendes szenvedés.
Sok ezer embernek veszett el munkája,
Sok száz kiscsaládnak röppent el az álma.
Egy hazug korszakot váltott csak
A tőke csábító ideálja,
Mely új köntösbe csomagolva
A saját termékeit kínálja.
Jelige: Hunovel1
A peron másik oldalán
Most átkelnék hozzád, ha tudnék,
És karomba zárnálak én!
Repülnék veled a magasban,
Mint fellegek között a fény.
Fogoly vagyok! Testem próbálja
Áttörni önnön gátjait.
Hogy átjussak hozzád, és lássam
A peron másik partjait.
Most kiáltok feléd, mert nézlek,
De elválaszt tőled a sín!
Vonaglok érted a székemben,
És elönti testem a kín.
Láncba vertek! Ott magasodik
Átjáró ezer lépcsője.
Mint hatalmas őslény, mely száját
Morogva tátja vesztemre.
Jelige: Elhagyott uzem
Elhagyott üzem
Elhagyott üzem áll
Egy kiszáradt tó partján,
Életjelek sincsenek,
Csak a szél az, ami vissza jár.
Egy közeli hegyről látni,
Ahogy magányosan búsul,
Nem jár arra senki sem,
Még az sem, aki koldul.
Jelige: hontalan
Utazás
Mint nincstelen vándor.
Fáradtan bár, örömmel telve,
S kiváncsian érvényesíted
Rejtélyekkel tüzdelt menetleveled.
Rövid utad során
Érintesz számos állomást,
S magadra öltheted
A felkinált vértezeted.
