Hirdetés
Pályázatok » Versképek
Bejegyzések a következő címkével: 'h'
Jelige: End
Üzemen kívül
Elhagyott az üzem,
Vajon mit is üzen.
Hol régen a gazdaság dübörgött,
Ma csak csönd van, az idő rég eltűzött.
Ez a világ a munkába űz,
Mégsem ég itt többet a tűz.
Miért hagyták vajon veszni,
Kedvem lenne megkérdezni.
Talán nem volt elég modern,
Mert a kép most úgymond western.
Kép, piros, sárga szemetet fúj szét a szél,
Az épület sorsának beköszöntött a tél.
Elhagyott konténerek hevernek szerteszét,
Akármit is teszek, itt már nem segít a gyászbeszéd.
Kialudtak a fények, megmarad a sötét,
Nem fűti már gőz a gyárnak semelyik csövét,
Szép lassan megeszik a férgek,
Nem zúgnak benne többé a gépek,
S nem füstöl többé a kémény,
Itt hagyták rohadni békén.
Jelige:abrakadabra
Elhagyott üzem
Nézem a képet , szomorúságot érzek,
szinte rám üvölt, a benti, süket csend.
Áll még az épület, de gazdátlan-sivár,
nem vidítja életzaj, soha már.
Mementó, emlék, lencsevégre kapva,
ha jól fülelek, csak előbújnak azok,
a rosszcsont, kacagó napok, mikor
az ember életet vitt be, és az üzem,
életet adott.
Jelige: Avis
Egy elhagyott gyárépülethez
Rád írhatok.
A váltakozva tűnő napszakok
között megdermedt, porló állapot
maradtál.
Rád komponálhatok
egy bánatos kis dallamot.
Történetet.
Ha rám hagyod
homályos ablakod
törött üvegcserép-zenéjét
cserébe.
Magányod porló rakterébe lépve
mesélhetek,
ha hallgatod.
Ha átadod
lecsorgó éjszakád és nappalod
naponta újrafestett, régi képét.
Rajzolhatok
sovány és korgó gépeket,
ha elhagyott, kifosztott gyomrod mélyén lépkedek.
Terítsd körém
pókhálóként szétmálló, nagy tered.
Terítsd körém
a csöndedet, ha hallgatok.
Zenélhetek neked.
Rád írhatok.
Jelige: Kókusz
Az elhagyott üzem néma kiáltása
Lila ködképekkel vegyülve
hunyt szemem könnyel tele.
Mi lehet ez? Figyelmeztetés?
Transzcendens intő jelek?
X-aktás titkok lappanganak
a megoldások helyett…
Testem távoli zugaiból
kilüktetnek az erek.
Fekete foltok keringenek
lelkem sikolya felett.
Jelige: LUCERNA
Mondd
„Mondd, mit érlel annak a sorsa…” / József Attila /
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
Akinek nem jut munkahely,
Kinek arcán nem csillan remény,
Ki küszködve, gondok között él.
Vállalna munkát – mindenfélét,
Nincs soha sehol szabad hely,
Fehér már minden haja szála,
Nem veszi észre maga sem.
Jelige: Hinta a diofán
Menedék
Visszhangoznak a fekete terek.
A félelem elől zugot keres,
asszonyi méhben nyíló kört,
álmot, színesre fröccsenőt.
Naponta újjáépíti a falat,
Kőmíves Kelemen Déva alatt.
Kifröccsenő vér, magzatmáz,
köldökzsinór a kötőanyag.
A szív segédigéi is hiába,
kilátszik a csont magánya.
Gyerekszobába lép falon át,
Ismer mindent, nem kapcsol lámpát.
Jelige: Galateia
Elhagyott üzem
Micsoda tolulás!
Az űrnek mily zsúfolt üressége!
Álmok kavalkádja
és távozóban mind. Már túl a periférián.
Összetört sorsok, összetört létek.
Éledtek, enyésztek remények, igazodások
hol van a rend, a rendezettség?
A sivár falak őrzik.
Jajongtak fúrók, zokogtak köszörűk
elrabolt, megölt szerkezetek.
Feltámadásuk lesz-e még?
Jelige: szellőrózsa
Elhagyott üzem
Földem kiszáradt, töredezett,
Udvaromon dudva nő.
Elment az őr. A kutya is.
Hűlt helye…
Csarnokaimból eltűnt az élet
semmivé lett!
Elpárolgott a kávé-és cigaretta szag,
szétfoszlott örökre a munkazaj,
emberi beszédfoszlányokat nem hajt innen már a szél!
Irodáimat nem lengi be a parfüm illata.
Magamra maradtam.
Elhagyott üzem
lettem!
Sorsom már csak a múltról üzen,
kietlen
udvaromon termelt az élet
-mi mára semmivé lett!-
Mindenem omlik, romlik,
romba dől.
Elhagytak.
Magamra!
Árván!
Kitüremkedő tályog lettem
a Föld hátán,
semmi több.
Elmentek.
Sorsomra hagytak!
S az ő sorsuk(?)
se jobb!!!
Törekedtek, robotoltak,
kávéztak, rohantak
dolguk után,
udvaromon munkásemberek
szívták olcsó cigarettájukat,
beszéltek, családról, nőről,
fociról, szép jövőről- mi mára semmivé lett.
Az enyém s az övék!
Pusztulok, omlok, romlok,
szertefoszlok…
Napra-nap. nyárra-tél,
évről-év
így megy. Még maradok!
Meddig???
Nem tudom.
De egyszer bedől a kerítésem,
tetőim berogynak,
falaim összeomolnak,
széthordanak!
Nem leszek más már , mint
törmelék-kupac.
S(h)IT(t)!!!!
Hűlt helyemen kóbor kutyák
farkukat kergetik
Jelige: Határeset
Határeset
Fürjesi Csaba Vízöntő éve
című festménye alá
Már a gyermek is töpreng,
gyengül a mérsékletesség,
a víznek sincs fodra.
Libikóka nélkül billegve egy
átmeneti korban.
Emlékeink között nem találjuk
a Paradicsomot. Helyén halott
repülőtér villan, síkbetonú
kifutópályákkal. Futunk magunk
elől, a tízparancsolat felét
kidobjuk, nagyot koppan.
Jelige: Hangok és szívek
Hangok és szívek
Prokofiev - Lieutant Kijé Suite - Romance
A tenger mélyéről látni-e a csillagot?
Látni-e azt, ki régen itt hagyott?
Ha csorbul a merülés, látni-e még,
Milyen íze a holdnak, s miképp vajúdik az ég,
A felhők fölül látni-e a kertben a tiszta ruhákat?
Hallani a kéréseket, áldásokat, a hangos imákat?
Ha a röpülés csak emelkedni tud,
Fönn a szomorú mennyekben nyitnak-e kaput?
